Itaru Kinoshita: Dinoszaurusz-menhely 1. (Dinoszaurusz-menhely 1.)

*

1946-ban egy eldugott szigeten elképesztő felfedezést tettek: a dinoszauruszok mégsem haltak ki teljesen! 

A gondos génmanipuláló és szaporító programoknak hála a dinók hamar megsokasodtak, ahogy a rajongóik is világszerte. A dinó-program lendületét azonban egy rettenetes baleset törte meg, mára pedig egyes dinóparkok, köztük az Enoshima Dinoland igen nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. 

 Mindez azonban képtelen letörni a park új gondozója, Suma Suzume lelkesedését. 

De vajon megmentheti-e a kihalástól magát a Dinolandet…? 

A teljesen egyedi, nagy sikert aratott manga-sorozat megalkotásában a mangaka Itaru Kinoshita segítségére volt Dr. Shinichi Fujiwara paleontológus is, aki a dinoszauruszokkal kapcsolatos tudományos háttérre figyelt, így izgalmasan, de egyben tudományos alapossággal bemutatva láthatjuk a dinók és a kihívásokkal küzdő rezervátum hétköznapjait.

"A Tyrannosaurus az oroszlánénál tízszer nagyobb harapási erővel rendelkezik, a Giganotosaurus harapási ereje ennek csupán az egyharmada."

Amikor megláttam, hogy jön magyarul a Dinoszaurusz-menhely manga fel sem merült bennem, hogy ne olvassam el. Ha valamit nagyon szeretek, akkor az a dinoszauruszok, és a velük foglalkozó kiadványok. Tavaly kezdtem el komolyabban elmerülni a mangák világában, így Itaru Kinoshita sorozatának első része pont jókor talált meg. Megjelenés után elég hamar bele is vetettem magam a kalandba, és imádtam! Minden dinó rajongónak meleg szívvel tudom ajánlani!

Nemcsak egy újabb manga, amit kézbe vettem, hiszen tudományos tényekkel van tele a kötet. egyes dinoszaurusz fajokat közelebbről is megismerhetünk, illetve a részesei lehetünk egy olyan menhely létezésének, ami azért van, hogy a "feleslegessé" vált állatoknak menedéket és otthont nyújtson. Ez az első rész már most bővelkedik izgalmakban, kedvelhető karakterekben és természetesen dinoszauruszok sokaságával.

Amellett, hogy kikapcsol és szórakoztat tanít is. Megmutatja, hogy nemcsak felelősséggel tartozunk az állatok iránt, legyenek azok kihaltnak vélt őslények, vagy éppen házikedvencek, hiszen ha egyszer beavatkozunk az életükbe kötelességünk gondoskodni róluk, és mindent megtenni azért, hogy olyan életet élhessenek, ami mentes mindenféle stressztől, és ami segít jelen esetben a dinóknak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Megmutatja a kötet azt is, hogy ezek az őslények nemcsak ölnek és pusztítanak, hanem bizony olykor ők is lehetnek betegek, és szükséges lehet az emberi beavatkozás.

Maga az alapkoncepció nekem nagyon bejött, főleg a menhely létezésének ötlete. Tudom, hogy már kihaltak a dinoszauruszok, és lejárt az ő idejük, de én személy szerint örülnék annak, ha lenne egy sziget, ami menedéket nyújt nekik, lenne egy olyan menhely, ami gondoskodik róluk, és nemcsak a bevételt és a nyereséget látja bennünk, hanem azt is, hogy ők is bizony érző-lélegző lények, és nekik is vannak érzéseik, és ők is érezhetik a rájuk vetülő figyelmet.

A történet egy picit rugaszkodik csak el a valóságtól, de pont az tetszett benne, hogy a manga jelene szerint még élnek dinók, és a menhely dolgozói foglalkoznak velük, nemcsak egy újabb attrakciót látnak bennük, hanem megmutatják a tudományosabb oldalt is, és általuk sokat tanulhatunk róluk. 5 fejezetre épül, és ezáltal 5 dinoszaurusz fajt ismerhetünk meg. Az illusztrációk, illetve a képi világ tökéletesen kiegészíti a tudományos megközelítést, és azt érezhetjük ezáltal, hogy ma is tanultunk valamit, amit esetleg eddig nem tudtunk, vagy éppen másképp tekintettünk ezekre az őslényekre. 

Az ismert dinós filmektől teljesen elrugaszkodva, tudományosan alátámasztva mutatja meg nekünk ezeket az állatokat, ha nevezhetjük azoknak a dinoszauruszok népes csoportját. Minden egyes bemutatott őslénnyel történik valami, és rendeltetése van annak, hogy éppen ezek a lények szerepelnek a manga első részében. Hol kicsit veszélyesebb a szituáció, hol szomorúbb, de az biztos, hogy rendeltetése van a jeleneteknek, és ahogy a főszereplő, Suma Suzume, úgy mi is aprólékosan ismerjük meg a park lakóit, és mindazokat az élethelyzeteket, ahogy bekerültek ezek a lények a menhelyre.

Ha lenne dinoszaurusz park, esélyes, hogy én is ott akarnék dolgozni, főleg akkor, ha a parknak lenne Mosasaurusa, vagy Raptora, mert számomra ez az a két dinófaj, amiket a legjobban imádok, persze csak a Pachycephalosaurusok után. Az alapkoncepció erős lábakon áll, a kialakult helyzet nagyon Jurassic Park vibe, viszont anélkül, hogy kiszabadulna a T-Rex és tönkretenné a park hírnevét. A dolgozók szívüket-lelküket beleteszik az állatok gondozásába, és látszik a mangán az a fajta szeretet, ami feléjük irányul.

Erős kezdést ad a Dinoszaurusz-menhely a sorozatnak, és habár még olyan sok minden nem történik benne, persze azon kívül, hogy megismerhetünk pár dinófajt, én mégis úgy gondolom, hogy kellőképp fel tudta a manga kelteni a figyelmet, és az apró rejtély a végén pont jókor jött ahhoz, hogy azonnal folytatni akarjam a sorozatot. Egy olyan mangát kaptam, amit nemcsak rekordidő alatt ki tudtam olvasni, hanem egy olyat, ami a dinoszauruszok népes faját hivatott bemutatni tudományos tényekkel alátámasztva, hiszen egy paleontológus is hozzájárult a megalkotásához, és ezáltal kitűnik a többi manga közül, és különleges, illetve érdekesebb lesz. Ha te is odáig vagy a dinoszauruszokért, és szeretsz mangákat olvasni, ne hagyd ki Itaru Kinoshita sorozatát, mert imádni fogod!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jasmine Mas: Blood of Hercules - Herkules vére (Villains of Lore 1.)

" - Ki vagy? - suttogta a fülembe egy női hang."

*

Csak egy lány vagyok. És a véletlen úgy hozta, hogy egyben Herkules is. 

Egy titánoktól hemzsegő világban próbálok életben maradni, ahol a spártaiak, a tizenkét királyi családból származó, istenekkel felérő hatalommal és szemérmetlenül nagy gazdagsággal rendelkező halhatatlanok uralkodnak mindenki felett. Félénk, dadogó nevelt gyermekként, akinek egy fillérje sincs, meghúzom magam, eltakarom a sebhelyeimet és kitűnően tanulok az iskolában. Legalábbis igyekszem. De aztán bekövetkezik. 

A vérem elárulja, hogy az uralkodó elithez tartozom. Azok közé. Spártai vagyok. 

Rákényszerítenek, hogy beiratkozzak a Spártai Katonai Akadémiára. Minden idők legkegyetlenebb próbáján kell átesnem, hogy megállapíthassák, megvan-e bennem minden, ami a halhatatlansághoz kell. Van azonban néhány bökkenő, Akhilleusz és Patro a rémisztő mentoraim, Kharón, a halál révésze és Augustus, a háború fia a félelemkeltő professzoraim. És meg mernék esküdni, hogy valaki még a nyomomban van, bárhova is megyek, vagy lehet, hogy csak cserbenhagy a józan eszem. Az a rossz érzés gyötör, hogy mindkettő igaz. Cselszövők vesznek körül, és megfojtanak a gyűlöletükkel, a rögeszméjükkel és a sötét birtoklási vágyukkal. De sajnálhatják, mert nem tudják, kivel kezdtek ki.

"Ki hitte volna, hogy a gonosznak ilyen széles válla és keskeny csípője van?"

Miért csak most olvastam a Herkules vérét? Költői kérdés, ne válaszoljon senki. NAGYON jó volt, és nemcsak a történet, hanem a fordítás is. Kamper Gergely neve az Árnyvadász rajongók számára nem újdonság, és a Herkules vére alatt sem okozott csalódást! Egy olyan világba csöppentem, ami ötvözte a Percy Jackson, a Negyedik szárny és a Zodiákus Akadémia hangulatát, azzal a kitétellel, hogy a görög mitológiai szál brutál erős, kapunk egy disztópikus világot, és olyan karaktereket, hogy hűha!!

Én nem tudom, hogy eddig hol bujkált Jasmine Mas, de örülök, hogy előkerült. Szeretem a görög mitológiát, de ennyire élvezetes, erőszakos, durva és véres történetet még nem olvastam. Nemcsak a világa brutális, hanem a karakterei is. Van egyfajta varázsa ennek a történetnek, hiszen ha egyszer megragad, nem ereszt. Brutális erővel csap le, és ember legyen a talpán, aki talpon marad. Nemcsak a világ felépítése érdekes, hanem Alexis karaktere is, akit már egész kiskorától kezdve kénytelen megismerni az erőszak, a fájdalom és a bántalmazás eszközeit. Olyan hősnő ő, aki a kötet alatt végig szenved, akit nem kímél a sors, aki elé akadályt akadályra halmoz, és akinek egy perc nyugta nem lehet. Az iskolában megy a bullying, aztán az életére törnek a spártaiak, és belekényszerítik egy mocskos játékba, ami a határait feszegeti, ahol életveszélyben van az élete, és ahol nincs esélye a megnyugvásra, pihenésre meg végképp nem. Alexis karaktere a sok viszontagság ellenére is zseniális, vagy talán pont ezért. Sorra adja neki az élet a pofonokat, de nem engedi, hogy ezek a pofonok leterítsék, és még ha nem is tűnik annak elsőre, de egy baromi erős női karakter, aki akkor is talpon marad, ha körülötte csak úgy hullanak a többiek. Derült égből villámcsapásként csöppent a dolgok sűrűjébe, de megmutatja, hogy milyen fából faragták, és nemcsak a kegyetlen hétköznapokat éli túl, hanem a spártaiak kegyetlen próbatételeit is. Erős, veszedelmes, mégis van benne egyfajta esetlenség, ami miatt sokan alábecsülik, pedig van benne tűz és nem is fél használni. Okos, aki akkor is megy tovább, ha már nincs merre, és megmutatja, hogy milyen fából is faragták őt. Végig izgultam érte, de úgy igazán a végén lepett meg, és esett le miatta az állam. Egyszerűen csak wow!!

Egy olyan akadémiába csöppenünk, ahol a feladatok és próbatételek viccet nem ismernek. Bármelyiknél elbukhatsz, a sor végén végezheted, vagy csak nem vagy szimpatikus a brutális és kegyetlen tanáraidnak, akik erkölcsileg romlottak és veszélyesek. De a többi férfi karakter sem piskóta, hiszen hiába dögösek, emellett baromi félelmetesek is, de pont ettől csábítóak és szexik. Első rész, de basszus én már most imádom. Imádom a kegyetlen pasikat, a még kegyetlenebb világot és a görög mitológiai szálat. Chefs kiss az egész!!

Maga a cselekmény végig pörög, nincs olyan, hogy ne történne valami, és tele van mocsokkal és brutalitással. Viszont az eleje nekem lassan indult be, és voltak is aggályaim, de a próba után levegőhöz jutni nem volt időm annyi minden történt, és nem tudtam letenni a kezemből a könyvet, létezni nélküle meg egyszerűen fájt. Teljesen a függője lettem, és még több kell!!

Olyan trope-kat kaptam, amire nem voltam felkészülve, mármint értem én, hogy fordított hárem, de kérem szépen hol a többi? Épphogy elkezdődött, és már vége? Ez nagyon nem fair. Aztán ott van a ki tette ezt veled?, és nekem teljes mértékben befellegzett. A he falls firstről nem is beszélve, főleg, hogy 4, hangsúlyozom négy pasi akarja Alexist. Mind a négyen kegyetlen fenevadak, mégis damn, girl!!

A görög mitológia rajongóinak igazi csemege a Herkules vére, és oké, sokáig nem értjük a címet, de aztán igen, és minden egyes kis részlet a helyére kattan, és akkor üt nagyot az írónő és a zseniális történetvezetés. Engem már ott megvett magának kilóra, hogy dark fantasy, kegyetlen akadémia, próbák, szexi és brutális férfi karakterek, birtokló tanár, aki eleinte utál, aztán mégse. 2090, disztópikus világ és bumm elvisznek a spártaiak. Excuse me?!

Hát ezt nem láttam jönni, de hatalmas rajongója lettem a történetnek, a világnak, a pasiknak, a görög mitológiai szálnak, a cselekménynek, a próbáknak, a lényeknek, szia Nüx, és úgy konkrétan mindennek. Nagyon egyben van a történet, függőséget okoz és brutális erővel csap le. Tudom, hogy még csak most kezdődött el 2026, de ennél jobb első olvasmányom nem is lehetett volna. Nem tudom, hogy kit imádtam jobban a g*ci tanárt, Augustust, Kharónt, aki baromi félelmetes, Akhilleuszt, aki meg sem szólal és szó szerint szájkosara van, vagy Pharónt, aki csak szimplán egy fasz. Lehet, hogy nyer és durva a Herkules vére, mégis baromi jó, és szó szerint leesik tőle az állad. Tényleg nem tudok már mit mondani, ha szereted a dark fantasyket, na meg a görög mitológiát, akkor bűn lenne kihagyni Jasmine Mas kegyetlenül jó regényét, a Blood of Herculest, azaz a Herkules vérét!! Van egyfajta Gladiátor beütése, a szó legjobb értelmében, és azt érzem így, hogy a kötet végére értem, hogy a java még csak most jön, és a Blood of Hercules semmi a Bond of Hercules kötethet képest, ami a Villains of Lore sorozat második része. Nagyon várom, és remélem 2026 első felében már olvashatjuk. :) 

"Mi a kivételezés ellentéte? Nem a zaklatás? Vannak itt HR-esek? Ezt azonnal jelentenem kell!"

"Nem akartam magamnak halálos ellenséget. 

Én csak tizennyolcadik századi zenét akartam hallgatni, miközben obskúros matekfeladatokat oldok meg. Vagy esetleg vadvirágos mezőn heverni nyáron, és egy meleg tóban úszkálni. Feleségül menni Carl Gausshoz, és gyerekeket szülni neki a túlvilágon."

"Amor fati, memento mori…..Amor fati, memento mori…..Amor fati, memento mori!"

" - Ha lenne szembefordítható hüvelykujjam, ne tudd meg, hogy miket művelnék! - mondta Nüx. - Olyan húzásaim lennének a szexben, olyan pozíciókat próbálnék ki…."

"Néma csönd volt a könyvtárban, mert csak egy maroknyi diákot engedtek be az után az eset után, amikor Dorean rajtakapta Jake Dalmert, amint valaki kiveri neki az egyik asztal alatt, és erre tökön lőtte. Közvetlen közelről. Habozás nélkül."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Baehr: Wormwood-apátság (Ormdale titkai 1.)

 

" - Wormwood-apátság? -olvastam fel hangosan az apámnak, G. E. Worms tiszteletesnek címzett levél feladóját. - Micsoda nevetséges név! - kiáltottam fel, az apátság nevére utalva."

*

Ormdale völgye nem csupán apró titkokat rejt… némelyiknek még fogai is vannak. 

Edith Worms levelet kap rég nem látott rokonságától, amely egy csapásra felforgatja az életét. Hamarosan egy omladozó gótikus apátságban találja magát Yorkshire vadregényes tájain, ahol az idő megállni látszik, és a múlt még mindig él. Edith sok furcsasághoz hozzászokott már – végül is egy viktoriánus lelkész lánya –, de arra ő sem számít, hogy érkezése után nem sokkal egy mitikus szalamandra pottyan az ölébe a kandallóból. És ez még csak a kezdet. 

A Wormwood-apátság különös lények, ősi családi titkok és megfejtésre váró rejtélyek otthona. Ráadásul úgy tűnik, Edith szerepe nem merül ki a vendégeskedésben: talán épp őrá vár a feladat, hogy megőrizze a család örökségét. 

Idővel egyre szorosabb, nehezen megfogható kötelék alakul ki közte és tüskés természetű unokatestvére, Gwendolyn között, és ezzel együtt Edith is egyre biztosabb benne, hogy maradnia kell. Arról nem beszélve, hogy a közelben él egy sötét tekintetű, zavaróan jóképű szomszéd is, aki feltűnően nem szeretné, hogy a lány valaha is távozzon. A Wormwood-apátság az Ormdale titkai című sorozat első kötete – meghitt hangulatú, gótikus fantasy tele rejtéllye, sárkányokkal és a barátság kihívásaival. Tökéletes olvasmány Emily Wilde rajongóinak és mindazoknak, akik szívesen kalandoznak a tündérek, régi házak és titkok világában.

"Egy olyan családban, ahol mérgező harapású állatokat tartanak, az ellenszer felbecsülhetetlen értéket képvisel."

Egy cozy, gótikus fantasy, amiben sárkányok vannak, és az Emily Wilde rajongóinak ajánlják? Nem is volt kérdés, hogy belevetem e magam az Ormdale titkai sorozatba! Imádom az ennyire hangulatos, jól megírt és izgalmas történeteket. Christina Baehr sorozata hozta azt a vonalat, amit vártam tőle és egy csupaszív sorozat első részét kaptam tele kalandokkal, gótikus vibe-bal, és egy nagyon szerethető világgal.

A történelmi fantasyk a szívem csücskei, eddig amiket olvastam azt mind imádtam, és ez szerencsére nem volt másképp a Wormwood-apátsággal sem, ami annak ellenére is nagyon jó volt, hogy ilyen rövidke a történet. Szerencsére már a második rész is nálam van, így nem kell sokat várnom, hogy újra belecsöppenhessek ebbe a világba, mert az a helyzet, hogy ahogy elkezdtem tudtam, hogy jó lesz, és minden várakozásomat sikeresen felülmúlta. Nagyon cozy, egy olyan helyen játszódik olyan karakterekkel, akiket nem tudtam nem megkedvelni, hiszen annyira egyben van a történet, és annyira szórakoztató és izgalmas, hogy egy délután alatt ki is olvastam. Minden egyes pillanatért hálás vagyok, mert a cozy hangulat és a sárkányok jelenléte teljesen elvarázsolt, arról nem is beszélve, hogy az írónő valamilyen szinten Szent György legendáját is beleszőtte, a kalózos háttérről nem is beszélve. Kincsek, sárkányok, egy család aminek múltja van ezekkel a különleges lényekkel, és egy olyan varázslatos hely, ahol minden legenda és mítosz valóra válhat. Edith egy nagyon kedvelhető, talpraesett hősnő, aki belecsöppen ebbe a világba, és kész mindent bevetve talpon maradni és megmutatni, hogy nemcsak a detektív regények írásához ért, hanem a sárkányokhoz is. Még nagyon a történet elején vagyunk, de már most lebilincselő és varázslatos az az utazás, amire vállalkozunk, ha elkezdjük az Ormdale titkai sorozatot!

Yorkshire vadregényes tájára kalauzol el minket az írónő, ahol az omladozó, gótikus apátság olyan titkokat rejt, amire sem Edith, sem pedig a családja nem számít. A gótikus építészet remekei nemcsak, mint díszítés van jelen, hanem ez adja a történet karakterességét is. Sokban hozzájárul ahhoz, hogy szépen, lassan, a magunk tempójában fedezzük fel a birtokot, a környező földet és mindent, amit a Wormwood-apátság nyújt.

Nemcsak a világot ismerjük meg lépésenként, hanem maga a történet is aprólékosan, már-már lassan bontakozik ki. Elsősorban a hely varázslatossága, az épület zegzugos mivolta, és az atmoszféra befogadása kerül előtérbe. Edith maga is ismeretlen az apátságban, és vele együtt mi magunk is felfedezhetjük a vidéket, és szemtanúja lehetünk annak, hogy egy kis szalamandra sárkánnyá válik.

Az írónő stílusa könnyed, hozza magával a letisztultságot, és emiatt felettébb olvasmányos és szerethető a Wormwood-apátság. Persze ehhez kell egy kedvelhető főszereplő is, akit Edith személyében meg is kapunk, és az a helyzet, hogy én az egész családot baromira megkedveltem, és legszívesebben már most pakolnék, és beköltöznék a Wormwood-apátságba, hogy részese lehessek annak a csodának, ami az apátságon, és a környező birtokon belül történik.

Soha nem mondok nemet a sárkányoknak, sem pedig a 19. században játszódó fantasyknek, amik varázslattal kecsegtetnek. Christina Baehr regénye lett az új komfort olvasmányom, ami már ezzel az első résszel megfogott magának, és amit képtelen voltam letenni. A történet elsősorban egy fantasy kötet, ami finoman szövi át a cselekmény egészét. A mitikus lények felbukkanása, és a gótikus apátság titokzatossága végig fenn tudja tartani az olvasók figyelmét, és arra ösztönöz, hogy minél hamarabb a kötet végére érj. Az apró részletek, Edith kalandozásai, a hely titokzatossága, és a Drake-birtok rejtélyei mind-mind fenntartják a figyelmet, és megmutatják, hogy epikus jelenetek nélkül is lehet úgy fantasyt írni, hogy az elvarázsoljon és megmutassa Yorkshire lenyűgöző vidékét. A sárkányok megjelenése számomra az a pont, ami miatt elsősorban a kezembe vettem a kötetet, és ez az a részlet, ami miatt folytatni is fogom, mert már most nagyon megkedveltem a helyszínt, a karaktereket és mindazt, amit még az írónő tartogat számunkra. Varázslatos, sárkányokkal átszőtt szerethető mese a Wormwood-apátság, ami a maga bájával vesz le a lábadról, és mutatja meg, hogy még megannyi rejtély vár feltárásra, és csak rajtunk múlik, hogy a végére járunk e. Ha szereted a sárkányos fantasyket, akkor ne hagyd ki az Ormdale titkai sorozat első részét! Garantáltan imádni fogod!!

"A szívemet melegség öntötte el. A szüleim mindig biztattak a munkámat illetően, még akkor is, ha természetüknél fogva nem értékelték különösebben, hogy a munkámmal nemzetünk szórakoztató irodalmához járulok hozzá."

" - Azt… azt akarják, hogy a mienk legyen. 

- Mi legyen a mienk? 

- Az. Az apátság."

"Anyám szerint minden nap egy csoda, és mi,emberek tompultunk és butultunk el annyira, hogy mindezt nem látjuk, és elvárjuk, hogy a csodák újra és újra megtörténjenek anélkül, hogy felismernénk azokat."

"A szívem repesett, csupán azért, mert éltem, a világ pedig szép volt."

"A világból nem tűntek el a mítoszok. Mi, emberek váltunk üresekké és tompákká a világ csodáival szemben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)