Laura Thalassa: Elbűvölve (Megbabonázva 2.)

"Hát, ez aztán a szar este."

*

Senki sem figyelmeztette Selene Bowerst, hogy egy lelki társ megtalálása milyen súlyos következményekkel járhat. Arra meg végképp nem készült fel, hogy az illető egy bosszúszomjas, ősi mágus képében jön el, aki majd gyilkossággal vádolja meg, rákényszeríti, hogy emlékezzen egy korábbi életére – amelyről állítja, hogy megtörtént –, végül pedig egy visszavonhatatlan házassági kötelékbe zsarolja. Ám pontosan ez az események sorrendje a Samhain-bál éjszakáján, miután Selene egy börtöncellában talál magára. 

Memnon elvarázsolt álmából ébredve esküt tett: kideríti, miért árulta el őt Selene olyan régen. Csakhogy amikor a lány elveszett emlékei végre visszatérnek, a valóság egészen más arcát mutatja. Megrendülve saját tetteitől, Memnon kétségbeesetten próbálja jóvátenni, amit elkövetett – ezért olyan ajánlatot tesz Selene-nek, amit egyetlen más boszorkánynak sem tenne: egy varázslatos köteléket, amely teljes hatalmat ad a lánynak a mágus akarata fölött. És Selene elég elkeseredett ahhoz, hogy igent mondjon. 

De Henbane, Selene mágikus akadémiája, még mindig hemzseg az ellenségektől – olyanoktól, akik különös figyelemmel követik a lányt. Ha Selene meg akarja állítani őket, szüksége lesz Memnon segítségére. Csakhogy egy ilyen szövetség mindig veszélyes, különösen akkor, ha a mágus eltökélt szándéka, hogy elnyerje párja szívét. Ez viszont nem történhet meg… mert abban a pillanatban, hogy Selene viszonozza az érzéseit, a kötelék megsemmisül.

"Attól, hogy bízol az emberekben, még nem leszel bolond. Csak optimista."

Ettől a második résztől megkaptam mindent, amire vágytam. Izgalmas volt, titokzatos, szenvedélyes, kalandos, a kellő helyeken veszélyes, és végig izgultam olvasás közben, hogy mi lesz a következő csavar, ami miatt nem bírom abbahagyni az olvasást. Szerettem a karaktereket, Memnon még mindig hatalmas favoritom, a világ érdekes, Selene egy belevaló, badass hősnő, és a cselekmény is annyit mozdult előre az első részhez képest, mint amennyire szükséges volt. Laura Thalassa azt adta, amire a Megbabonázva után kellett az olvasóknak, és ő az egyik koronázatlan királynője a romantasy műfajnak. Tökéletes ősz búcsúztató olvasmány, ami nem hagy addig, amíg az Elbűvölve végére nem érsz.

Már amikor elkezdtem éreztem, hogy imádni fogom, mert Laura Thalassáról van szó, és amit ez a nő ír az nekem kötelező olvasmány!! Egy zseni, de komolyan. Nemcsak a Rhapsodic kedvencem tőle, hanem most már a Megbabonázva kötetek is. A romantasy műfaj gyöngyszemei ezek a regények, és nemcsak azoknak lehet varázslatos utazásban részük, akik szeretik a természetfeletti lényeket, az iskolai helyszíneket, a boszorkányokat és a varázslatokat, amikben ott rejlik a veszély maga is. Úgy érzem, hogy míg a Megbabonázva kötet csak bevezetett minket a világba, addig az Elbűvölve bedob minket a mélyvízbe, és nem hagy kapaszkodót. Nagyon sok minden történik, és elég egy pillanatra elkalandozni, hogy azt érezd lemaradtál valamiről. A Bespelled - Elbűvölve minden várakozásomat felülmúlta. Egy igazán varázslatos részt kaptam, amiben csak úgy hömpölyög a mágia, és nemcsak a jó féle, hanem a sötét mágia is, aminek sokkal hangsúlyosabb szerep jut, mint eddig. Végig pörög a cselekmény, hol veszélybe sodorja Selene-t, hol pedig a kéj mezsgyéjére. Tele van szexualitással, vágyakozással és egy jófiú Memnonnal, aki lehetett volna sokkal kevésbé alázatos és alárendelt, de így is nagyon szerettem a karakterét.

Selene-t továbbra sem kell félteni, hiszen akárcsak a macskák, ő is mindig talpra esik, és a legkétségbeejtőbb helyzetekből is megtalálja a kiutat, és azt, hogy hogyan is ússza meg ép bőrrel. Ez a rész sem kevésbé veszélyes, mint az első, sőt egyes helyeken úgy éreztem, hogy sokkal veszélyesebb és a tét is nagyobb, hiszen már ismerjük Selene és Memnon múltját, és te jó ég!!

Ha azt mondom, hogy Laura Thalassa szeret kínozni minket, akkor nem fogalmazok elég pontosan, mert ahogy megismerjük a két főszereplő múltját minden más megvilágításba kerül. Az is, hogy miként viszonyul kezdetekben Memnon Selene-hez, és az is, hogy Selene miért nem emlékszik a múltjára, és arra, hogy mi is történt azon az ominózus estén, amikor minden a feje tetejére állt, és amikor eldőlt Memnon sorsa. Teljesen letaglózott, és a szívembe szúrt az a pár fejezet, amíg a múlt részese lehettem!

Selene megmaradt annak a boszinak, akit megismertünk, de és ez a de fontos, Memnon teljesen más oldalát mutatja meg, és én őszintén visszasírom az ádáz, bosszúra éhes verzióját, mert néha túl cinnamon roll volt, és jobban szeretem a pimasz, sőt már gonosz énjét, aki átgázol mindenkin, aki megszerzi azt, amit akar, és ember legyen a talpán, aki ezzel versenybe tud szállni. Jó tanács a továbbiakra: rosszfiúból ne legyen jó fiú, főleg ne kötés hatására!!

A fantasy és mágikus elemek továbbra is jelen vannak, és sokkal jobban érvényesülnek, mint az első részben. Több benne a boszorkányos jelenet, az iskolai életbe is jobban betekinthetünk, és persze a gyilkosságok is folytatódnak, de úgy érzem, hogy már egyre jobban közeledünk ahhoz a ponthoz, ami segít nekünk összekötni a részleteket és látni engedi az egész képet. A vérfarkasok is valamivel hangsúlyosabbak, aminek kifejezetten örülök, mert a kedvenc természetfeletti lényeim.

 

Maga a világ sokkal sötétebb, és ez nagy előnye a történetnek, mert ahogy haladunk előre úgy lesz egyre kiélezettebb a helyzet. Egyre nehezebben enged el a történet, és végig azt éreztem, hogy meg vagyok babonázva, és addig nem ereszt, amíg az utolsó sorokat el nem olvasom. A cselekmény végig pörög, izgalmas, hol veszélyes, hol pedig pikáns. Szerettem a kicsit érzékibb részeket is, de tény, hogy a vágyakkal fűtött részek a kedvenceim, amikben Memnon önmaga, és nem Selene kicsi ölebe, mert sajnos néha ezt éreztem, viszont ez nem vesz el a történetből. A mágikus vonal erőteljesen uralkodik a regény egészén, végig érezteti hatását, ahol kell ott titokzatos, ahol pedig arra van szükség, ott válaszokat csepegtet, és megmutatja, hogy mekkora erő lakozik az Elbűvölve c. kötetben. Szerintem erősebb lett ez a második rész, mint az első, ugyanakkor Memnon teljesen más, és aki továbbra is a bosszúálló, házsártos és aljas énjét akarja látni ebben a részben, az csalódni fog, mert sokkal kezelhetőbb, mint amilyennek megismerhettük és megszerettük. Ha olvastál már az írónőtől és szereted a romantasyket, a boszorkányos történeteket, amikben van ősi erő, évszázadokra visszanyúló szerelem és egy egészséges versengés, féltékenykedés, akkor ne hagyd ki Laura Thalassa Elbűvölve regényét, ami a Megbabonázva sorozat második része!

" - Szeretlek! - lihegi a bőrömre. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Ezer élet sem lenne elég veled, de be kell érnem ezzel az eggyel."

"Megbíztam valakiben, akiben nem kellett volna."

" - Csak egyetlen szent dolog van számomra ezen az istenek verte világon. - Memnon a papnő elé lép, nekem pedig a hideg futkos a hátamon. A hangja megint olyan másnak, olyan távolinak tűnik. - És te bántottad őt."

" -Városok dőlhetnek porba, évszázadok múlhatnak, de mindez mit sem ér nélküled. Úgyhogy vigyázz magadra, királynőm! És ne feledd: előbb szúrj, aztán kérdezz!"

" - Te vagy a tüdőmbe áramló levegő, az ereimben zuhogó vér, a világ minden hatalma és dicsősége sem ér semmit nélküled…"

" - Istennőm, semmit sem szeretnék jobban, mint leszúrni ezt az alakot egy villával."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mocsicuki Nozomu: Könnyhold Birodalom 3. (Könnyhold Birodalom 3.)

*

„Ó, micsoda haszontalan teremtés!” Előző idősíkból származó emlékei segítségével Mia félve ugyan, de összebarátkozik esküdt ellenségeivel, örül az iskolai életének, élvezi a lovaglást és a táncot Abellel, és eldönti, hogy egy uzsonnacsomagot készít neki Anne, Chloé és Tiona segítségével. Úgy fest, a főzésben tapasztalatlan csapat fel fog sülni, de vajon képes lesz csodát tenni a magát mindig előtérbe helyező, hátsó szándékokat dédelgető Mia? Az ügyetlen hercegnő önző cselekedetei ismét nagyot változtatnak a sorsán ebben az egyedülálló, jövőt átíró fantasyban!

Mia története folytatódik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz az ominózus pillanathoz, ami örökre megváltoztatja az életét. Minden egyes tette az elkerülhetetlen felé sodor, és csak rajta áll, hogy végül a bitófán végzi, vagy sikerül elkerülnie a sorsát. A jövő bizonytalansága végig ott lebeg a szeme előtt, és minden tettét ez befolyásolja. Mia minden megmozdulásának önös célja van, önös cél vezérli, és csak a döntésein és azon múlik a sorsa, hogy hogyan is bánik az emberekkel, és azokkal akiktől a későbbiekben segítséget vár.

A Könnyhold Birodalom manga harmadik kötete tovább szövi Mia hercegnő történetét. Egyre több lehetőséget kap a múlt kijavítására, és egyre több karaktert ismerhetünk meg ezáltal. Olyanokat, akiknek volt szerepe a múltban, és olyanokat is, akik tehetnének Miáért, illetve a segítségére lehetnének, ha oda kerül a sor.

A szöveg még mindig könnyen értelmezhető, gyorsan lehet haladni vele. Az illusztrációk részletgazdagok, többet mondanak minden szónál, és nagyon jól illik a stílus Mia karakteréhez.

A karakterfejlődés ebben a részben már jobban szembetűnik, mint az előzőekben, illetve elkezdtem látni a fényt az alagút végén, aminek a segítségével közelebb került hozzám Mia karaktere.

Mia hercegnő döntései formálják a cselekményt, a megítélését és azt, hogy milyen irányba fog folytatódni a cselekmény. Habár mások egy jószívű teremtésnek gondolják, aki bölcs, azért nekünk olvasóknak nem szabad elfelejtenünk azt, hogy mindezt azért csinálja, hogy megmeneküljön, de azért hiszek benne, hogy a történet végére valóban jobb emberré fog válni, és nemcsak azért segít másokon, hogy  elkerülje a végzetét.

A manga legnagyobb erőssége, hogy Mia karakterét nem szépíti, és minden helyzetet ellentmondásosnak állít be, hiszen Mia önző, de azért érezhető rajta az a fejlődés, ami jó irányba tereli, és ami megmutatja neki, hogy kedvességgel mindenki másképp viszonyul hozzá, más lesz a róla alkotott kép, és másképp fognak közeledni, interakcióba lépni vele. 

Az viszont kétségtelen, hogy Miának sikerül változásokat elérni, már most ebben a kezdeti szakaszban is hatással van a történet alakulására, és egy olyan oldalát mutatja meg, ami tele van kedvességgel, szeretettel, de rémálmok formájában betekinthetünk abba, hogy mi is vár rá, ha nem sikerül megváltoztatnia a birodalmat, és azt a képet, amit a múltban kialakított az elkényeztetett hercegnőről.

Mia tettei már ebben a részben is változásokat hoznak, amik miatt egyre több emberhez kerül közel, és már nemcsak a régi karakterek teszik tiszteletüket, hanem bizony újakat is megismerhetünk. Anne, Sion, Abel vagy Ludwig reakciói is úgy alakulnak, ahogy Mia viszonyul hozzájuk. Hol meglepetésnek lehetünk szemtanúi, hol pedig csodálatnak. Nemcsak a karakterek figyelik árgus szemmel Mia minden tettét, hanem mi is. Akik a múltban lenézték, vagy éppen semmibe vették, azokban is elindult egyfajta változás, és nem olyannak látják Miát, mint a végzetes múltjában.

Vannak humorosabb, illetve komolyabb részei is ennek a harmadik résznek. Úgy érzem, hogy most a komolyabb részek voltak hangsúlyosak, viszont a komoly részek sem véresen komolyak. Előremozdítják a cselekmény alakulását, hatással vannak a történet egészére, és megmutatják, hogy apró tettek is képesek változást hozni. Összességében egy mozgalmas, néhol előkelő, de tanulságos harmadik részt kaptam, ami méltó folytatása az első két résznek, és ami miatt még többet akarok tudni. Muszáj megtudnom, hogy vajon Mia elkerüli e a végzetét, illetve azt is, hogy mi lesz a Könnyhold Birodalom sorsa.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Morisita szuu: A szerelem jelei 3. (A szerelem jelei 3.)

*

Juki hallássérült egyetemista lány, aki beleszeret Icuomiba, egy felsőéves hallgatóba, aki egészen más, mint a többi fiú: olyan természetességgel viselkedik Jukival, mint akit cseppet sem zavar a lány siketsége. Juki végre összeszedi a bátorságát, hogy maga is lépéseket tegyen, és úgy tűnik, hogy a kiismerhetetlennek tűnő Icuomi is kezd megnyílni előtte… 

Morisita szuu különleges szerelmes története tele van hiteles részletekkel a japán jelnyelvvel és a hallássérültek életével kapcsolatban, és szerte a világon meghódította a romantikus mangák rajongóit.

Imádtam ezt a részt, egyszerűen annyira cuki volt. Végre van előrelépés Juki és Icuomi kapcsolatában, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy idióta vigyorral az arcomon olvastam végig a mangát. Eddig ez a kedvenc részem, és az a tiszta és egyszerű szerelem, ami a karakterek között van teljesen megnyert magának. Ebben a részben tovább mélyül a két főszereplő kapcsolata, mélyebbé válnak az érzések, és van egyfajta bája, aminek nem tudok ellenállni.

Morisita szuu habár nem sok mindent ad hozzá a történethez ebben a részben, mégsem érezzük azt, hogy ne értünk volna el egy bizonyos pontig. Már nemcsak a kezdeti 'tetszik és bárcsak együtt lennénk' fázis jelenik meg, hanem megtörténik az első csók, kézfogás, az ominózus kérdés, és megtelik boldogsággal a szíved. Egyszerűen annyira aranyos együtt Juki és Icuomi, hogy arra nincsenek szavaim.

Végre megérkezett a történet, és innentől lesz igazán izgalmas. Juki még mindig az a félénk lány, mint amilyennek megismerhettük. Icuomi pedig még mindig az a világjáró, aki eddig is volt annyi különbséggel, hogy már van kihez hazatérnie egy-egy utazás után, és engem teljesen levett a lábamról a köztük történő levelezések, és az, ahogy szépen lassan elkezdett alakulni a kapcsolatuk. Juki még esetlen, minden fura és újdonság neki, de biztos vagyok benne, hogy idővel még jobban meg fog nyílni előttünk, és már nemcsak azt a tapasztalatlan lányt fogjuk látni benne, mint akit eddig láthattunk. Nemcsak új érzések bontakoznak ki benne, hanem a világ is szélesebb spektrumban nyílik meg előtte.

Maga a történet ebben a részben hétköznapi dolgokra épül, amik megmutatják Jukinak, hogy az, hogy hallássérült nem akadályozza meg semmiben. Ugyanúgy történhetnek vele is hétköznapi dolgok, és ő is ugyanúgy átélheti a szerelem érzését, vagy egy párkapcsolat első időszakát, amiben nemcsak jobban megismeri a másikat, hanem önmagát is, és ennek a résznek ez a szépsége, hogy Juki elindul ezen az úton.

A jelenetek tempója lassabb, ez amiatt is lehet, mert Juki lassabban értelmezi a dolgokat, kell idő neki arra, hogy összerakja az eseményeket, és ne csak megértse, hanem meg is élje a pillanatokat. Ebben a részben már intimebb pillanatoknak is a szemtanúi lehetünk, és nem tudom, hogy a képkockák miatt, de olyan édes volt az első csók, meg az ahogy Juki meglepődött, hogy teljesen azt éreztem, hogy én is átélem újból az első csók édes érzését.

Az érzéseket nagyon jól átadta Morisita szuu, és még mindig tartom azt az állításomat, hogy egy kép többet mond minden szónál, és ehhez a legjobb példa Juki és Icuomi bontakozó kapcsolata. Édes, fiatal, tele van reményekkel és tiszta. Nem tudom másképp jellemezni, mint tiszta, hiszen Icuomi is így közeledik Juki felé, Jukiban meg nincs semmi olyan, ami ne lenne tiszta és ártatlan.

Ez a rész azt is hivatott bemutatni, ahogy Juki és Icuomi próbálják megtanulni azt, hogy hogyan is közeledjen a másikhoz, hogyan legyen részese a másik világának. Mindketten egy másfajta életet élnek, míg Juki élete nyugodt és tele van normalitással, addig Icuomi egy sokkal inger gazdagabb életmódot folytat, amiben új helyek, új szokások és új emberek szerepelnek, mégis van valami szép abban, ahogy ők ketten rátaláltak a másikra.

Icuomi tiszteletteljesen közeledik Juki felé, ugyanakkor így is átjönnek azok a tiszta érzelmek, amiket elkezdett táplálni a lány iránt, és ami szépen kibontakozóban van. Tetszett Icuomi közeledésében az, hogy úgy fogadja el Jukit és a világát, ahogy van, nem akar változtatni rajta, szimplán a részese akar lenni, és megtesz mindent, hogy megtanulja úgy látni és érzékelni a világot, ahogy a lány látja és érzékeli azt. A kettejük közötti dinamika fokozatosan alakul, már nemcsak mint barátok van jelen, hanem kezd egyre több lenni. Szépen lassan bontakozik ki az érzelmi mélység is, aminek még csak egy szegletét látjuk, de már most érezhető az erő és a tisztelet benne. Összességében én ezt a részt is nagyon szerettem, és alig várom, hogy olvashassam a negyediket!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Caroline Pecham & Susanne Valenti: A számvetés (Zodiákus Akadémia 3.)

"Tizenkét halott. Nyolc a Csillagfény Akadémiáról, négy tőlünk. Mindegyik diák. Tiszta sár és vér voltam, füstszag lengett körbe."

*

Kérdésedre a választ a holdfogyatkozás adja meg. 

De ha rálelsz az igazságra, ne hagyd, hogy hatalmukba kerítsenek az árnyak. 

Kezdetét vette a pokol hete. 

A végzős diákok azt a feladatot kapták, hogy kínszenvedéssé tegyék az elsőévesek életét, miközben mi a Számvetésre készülünk – a megmérettetésre, amely végérvényesen eldönti, hogy a Zodiákus Akadémián maradunk, vagy elveszítjük e világbéli helyünket. A holdfogyatkozás közeledtével azonban nekem és nővéremnek a vizsgáknál jóval komolyabb dolgok miatt kell aggódnunk. Valamiféle sötét összeesküvés van kibontakozóban, és az árnyak egyre közelebb merészkednek. 

Úgy tűnik, ellenségeink sokkal hatalmasabbak lehetnek, mint feltételeztük. A fenébe, ki gondolta volna, hogy ekkora szívás hercegnőnek lenni?

Eddig ez a rész tetszett a legjobban. Baromi hosszú, de minden percét élveztem, és fel sem tűnt, hogy egy igazi monstrum. :D Ahogy elkezdtem csak úgy pörögtek ki a kezem alatt a sorok, és mire feleszméltem már a felét be is faltam. Nagyon olvasmányos, dinamikusan lehet haladni vele, és a váltott szemszögeknek köszönhetően még intenzívebb élményt ad. Hol a lányok szempontjából látjuk az eseményeket, hol pedig a fiúkéból, de még mindig Darcy és Orion nézőpontjai miatt dobog a szívem hevesen. Imádom őket! És a tiltott szerelmek amúgy is a gyengéim.

A számvetés a Zodiákus Akadémia harmadik része, amiben beérnek a megkezdett szálak, amiben végre a fiúk rájönnek arra, hogy a Vega ikrek cseppet sem védtelenek, és ők is tudnak borsot törni az orruk alá, ha úgy tartja kedvük, és már elegük van a bullyingból. Ez a rész igazi fordulópontként is működik, hiszen amíg eddig azt láthattuk, ahogy Darcy és Tory próbálnak beilleszkedni az iskolába és abba az új világba, amibe Orion által csöppentek, addig itt már tárt karokkal veszik az akadályokat, megmutatják, hogy erősek, és édes mindegy milyen akadályt görget eléjük a szerzőpáros elég erősek ahhoz, hogy megugorják azokat. Darcy és Tory is sokat fejlődött az első rész óta. Mind a ketten kezdik felfedezni az igazi énjüket, az erejüket és mindazt, amit a Zodiákus Akadémiára belépve várja őket. Még mindig Darcy a kedvencem, viszont ahhoz kétség sem fér, hogy Tory is megéri a pénzét, és ő az, aki a vakmerőbb, merészebb iker, de azért Darcy-t sem kell félteni, hiszen ő is rosszban sántikál, vannak titkai, és olyan vágyai, amiknek a szerzőpáros végre teret is enged, és emiatt nem is lehetnék hálásabb nekik, hiszen a BlueLance rajongásom egy még nagyobb szintre emelkedhetett ennek a kötetnek köszönhetően.

A számvetésben tovább mélyül az érzelmi szál, és míg az előző részekben a traumák a meghatározóak, addig ebben a részben teret ad a fejlődés, és az elmélyülés fázisa. A világfelépítés egy szélesebb spektrumon mozog, egyre többet és többet tudhatunk meg, látjuk a világ azon részét is, ami nem korlátozódik az akadémiára, és ez hatással van a cselekmény alakulására is, de ez nem vesz el a veszélyekből, a már megszokott szekálásokból és abból, hogy mindig történjen valami az ikrekkel.

A második rész függővéggel ért véget, de nagyon azt érzem, hogy a szerzőpáros ezt nem tudják elengedni, mert ez a rész is függővéges, és az utolsó 2 fejezetben bolydul fel igazán a cselekmény, lesz meghatározó és veszélyekkel teli. Engem teljesen letarolt, és alig várom a negyedik részt, mert nekem ennél sokkal több kell. A sorozat megszállottja lettem, és egyáltalán nem bánom!

A cselekmény középpontjában a Vega ikrek, illetve a Számvetés áll, ami megváltoztatja az elsőévesek sorsát, és csak a legtalpraesettebbek maradhatnak az akadémián, folytatva a tanulmányaikat. Már Darcy és Vega nemcsak a túlélésért küzd, hanem a talpon maradásért is. Arra fókuszálunk, hogy mindazon traumák, amik érték őket segítenek abban, hogy erősek legyenek, és felfedezzék a valódi tündér énüket, és igen végre megtudhatjuk, hogy milyen lények is ők, és őszintén meglepett, de valahol illik is hozzájuk. :D

A kötet erőssége a világ mellett a karakterek, és a közöttük kialakult dinamika. Hiába van gyűlölet és nyers vágyakozás közöttük, valahol ez a vágy és toxikus kapcsolat odaszegez az oldalakhoz, és alig várod, hogy Tory újra Caleb és Darius között ugráljon, illetve, hogy Darcy és Orion végre szabadjára engedjék a vonzalmukat. Tiltott szerelem, de a legédesebb. Age gap, de csak 8 év van közöttük, így nem annyira ezen van a hangsúly, sokkal inkább a tanár-diák kapcsolaton, ami lehet, hogy az új gyengém lesz.

Egy jóval sötétebb, veszélyesebb és jobban átlátható világot kaptunk, mint eddig. Az akadémia területeit is jobban megismerjük, és már nemcsak a Házak között mozgunk, hanem megismerhetjük az akadémián kívüli területeket is. A Jajongó erdő nekem nagyon Tiltott Rengeteg vibe-ot árasztott, ami miatt nem tudok nem párhuzamot vonni a Varázsvilággal. A történet maga sokkal feszesebb tempót diktál, eléggé sok minden van ebbe a 700 oldalba sűrítve, és a szerzőpáros attól sem riad vissza, hogy az utolsó taktusokba dobja le a bombát, ami aztán végig kihatással lesz a folytatásra. Az első részekhez viszonyítva úgy érzem, hogy sokkal felnőttesebb A számvetés, és habár megvannak benne a már ismert kötelező elemek, mégis túl tud nőni rajtuk, és meg tudja mutatni, hogy semmi sincs kőbe vésve, és bármikor bekövetkezhet egy olyan esemény, ami fenekestül felforgat mindent. Érzelmi szinten megalapozott a történet, már nemcsak a gyűlölet és a vágy kap teret, hanem kezdenek elmélyülni az érzelmek, és megmutatják, hogy sokkal mélyebb talajt kapnak, mint amit eredetileg gondoltunk. Összességében egy nagyon addiktív harmadik részt kaptam, amit nem tudtam letenni, és ami sokkal mélyebben érintett, mint Az ébredés vagy a Tündérbosszú. Ha téged is érdekel, hogy hogyan is állnak helyt a Vega lányok a Zodiákus Akadémián, és milyen kapcsolatok alakítanak ki az iskola diákjaival (khm... Lance Orionnal), akkor el kell olvasnod A számvetést!

"És pontosan tudtam, mit akarok. Magas, szakállas és könnyen dühbe gurul. Ha nem láthatom őt, a Hold biztos megőrjít. A rabja voltam - és egy cseppet sem bántam."

"Az állam alá nyúlt, és olyan édesen csókolt meg, mintha cukrot hintett volna az ajkamra. Tenyerem a mellkasára simult, szíve úgy vert, mint valami hatalmas madár szárnya, és elmosolyodtam attól, hogy ez az erős férfi értem kapkod levegő után."

"Lance: 

Gyere az irodámba reggeli előtt. 

Lance: 

És ha szerencsénk van, reggeli közben is. 

Lance: 

Amúgy is mindig elkésem, szóval reggeli után is jöhetsz ;)"

" - Nem is tudtam, hogy ilyen baráti viszonyba kerültél azzal a szexi sárkány örökössel! 

- Most azt mondtad, hogy Darius Acrux szexi? - kérdezte Sofia meglepetten, és én felnevettem, amikor Geraldine elpirult.

- Hát, van szemem!"

"Elvesztem a tekintetében – addig azt hittem, fekete a szeme, de most láttam, hogy mélykék, amiben olyan fények villognak, mintha egy egész galaxis volna."

" - Ha nem csókolsz meg, megőrülök – mormolta mély hangon. A mellkasa rezgett tőle, és valami mágneses forróság kezdett magához húzni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rina Kent: God of Pain - A fájdalom istene (Legacy of Gods 2.)

"Valaki van odakint."

*

Rettenetes hibát követtem el. 

Maffia hercegnőként tisztában voltam azzal, hogy a sorsom előre eldőlt. 

Ennek ellenére a nem nekem szántat néztem ki. 

Creighton King káprázatos külsőbe bújtatott veszélyes figura. Hallgatag, merengő és érzelmileg nyilvánvalóan elérhetetlen. 

Így hát azt hittem, ennyi volt az egész. 

Amíg fel nem ébreszt bennem egy vadállatot. 

Annika Volkovnak hívnak, és Creighton legfélelmetesebb ellensége vagyok. 

Creighton nem nyugszik, amíg össze nem zúz. 

Vagy én őt.

"Ő a fény, amiről nem is tudtam, hogy kell, és az egyetlen ember, aki betöltheti a bennem lévő űrt."

A God of Pain - A fájdalom istene a Legacy of Gods sorozat második része, amiben Annika Volkov és Creighton King szerelmének lehetünk a szemtanúi. Ahogy már megszokhatták a rutinos Rina Kent olvasók ez a kötet sem mentes a feszültségtől, a problémáktól és meg kell küzdeni a boldog befejezésért. Egy nagyon intenzív, érzelmekben bővelkedő, erős kötet a God of Pain, ami tele van fájdalmakkal, a múlt sebeivel és a jövő bizonytalanságával. Egy igazi dark romance történet, amiben hatalmas a tét, és amiben bármikor vér folyhat.

Érzelmileg az egyik legmegterhelőbb Rina Kent kötet. Tipikusan olyan történet, amiben darabokra törik a szíved, amiben azt érzed, hogy megsemmisültél olvasás közben, és ami képes darabokra szedni. Két olyan karakteren keresztül lehetünk az események szemtanúi, akik ennél nem is lehetnének különbözőek. Míg Annika maga a fény, addig Creighton maga a sötétség, ami elnyel, és rossz útra visz. Nincs kettejükben semmi közös, mégis passzolnak a másikhoz, kiegészítik a másik fényét, illetve sötétségét. Igazi grumpy x sunshine páros, ellentétek vonzzák egymást, másfelől enemies to lovers, ha a múlt szálait nézem. Nem könnyű a helyzetük, de a miénk sem, mert belekerülünk ebbe az örvénybe, aminél nem az a kérdés, hogy elnyel e, hanem az, hogy mikor, mert tévedés ne essék el fog nyelni! Egy világ két oldalát képviselik, ugyanakkor ez a világ törékeny és bármikor darabokra törhet. Creightonban megvan a képesség, hogy darabokra szedje Annika világát, de Annikában is ott potenciál, hogy térdre kényszerítse a mindig hideg és csendes Creightont, aki bármit megtenne, hogy megismerje a múltját, és pontot tegyen a 3 éves Creigh elrabolt gyerekkorára. Ha kell felperzseli maga mögött a világot, de mi történik akkor, ha a múltja összefüggésben van Annika Volkovval és a Volkov családdal? Mi történik akkor, ha a maffia és egy még sötétebb esemény is belekerül ebbe az egyvelegbe? 

Rina Kent egy felettébb bonyolult, sötét és vágyaktól terhes szerelmet mutat be, ami térdre kényszerít, ami nemcsak a karaktereit erősíti vagy éppen gyengíti meg, hanem téged is. Morális kérdéseket vet fel, megkérdőjelezed önmagadat is olvasás közben, és már nemcsak a szenvedélyt látod a tettek mögött, hanem azt a belső harcot is, ami a karakterekben zajlik. Belső fejlődés, gyerekkori traumák és a szerelem gyógyító hatása ugyanúgy hatást gyakorol a cselekményre, mint a viharos szerelem, amit átélhetünk A fájdalom istenét olvasva.

A világ már ismert, ugyanakkor egy új szegletét is megismerhetjük, hiszen Annika a maffiahercegnő, aki látszólag érintetlen, mégis ott van Creigh, aki be tud törni a falak mögé. Már az első részben éreztem köztük a kémiát, hiába próbálta meg titkolni Creighton, hogy közömbös számára Annika, ezért is vártam úgy, hogy olvashassam ezt a részt. Minden várakozásomat felülmúlta, és azt érzem, hogy engem is rendesen megtépázott, mire a végére értem, de nagyon megérte, mert imádtam.

Rina Kent számomra a dark romance egyik koronázatlan királynője, aki mindig tudja, hogy mire van szükségem, és a lehető legjobbkor találnak rám a regényei. A fájdalom istene nem árul zsákbamacskát, és azt adja, amit már maga a cím is sejtet: fájdalmat. De higgyetek nekem kell ez a fájdalom ahhoz, hogy teljes legyen Annika és Creighton szerelme. Egyik Rina Kent páros története sem bukkanómentes, de eddig ők ketten szenvednek a legtöbbet, és ó, de szerettem ezt benne! Megtépázta a lelkem, de tudjátok mit? Kellett nekem ez a tépázás, mert így igazi és egyedi a szerelmük. Nem finomít az írónő, nem kertel és a színtiszta valóságot dobja elénk.

Creighton háttere formálta őt azzá a rideg és számító férfivá, de Annika az, aki belát emögé a páncél mögé, és ő az, aki látja Creigh gyengédebb oldalát, ugyanakkor ő is az, aki szembesül a szexuális étvágyával és azzal, hogy mennyire más, mint a többiek. Egy sérült gyermek ő lélekben, akit már korán megbántott az élet, és emiatt lett olyan céltudatos, rideg és megközelíthetetlen. Annika az a fénysugár azonban, aki elhozza számára a világosságot, de Creigh az, aki megmutatja Annikának a sötétséget.

A történet egyik erőssége Annika és Creigh kapcsolatának komplexitása. Az írónő egy olyan őszinte képet ad, ami nem idealizálja a szerelmet, hanem megmutatja, hogy nem elég a vágy és a vonzalom, le is kell győzni a múlt szellemeit, át kell élni a fájdalmakat, hogy a jövő szebb lehessen, mint a múlt. Mindketten harcolnak ezért a szerelemért, ki a múlttal, ki pedig a családjával. Két megtört lélek mindent elsöprő egymásra találásának lehetünk a szemtanúi. Egy olyan viharnak, ami ott van mindkettejükben, már csak az a kérdés, hogy mikor fog kitörni, és mikor fog mindent magával ragadni. Elfojtott sebezhetőség, vágyak, érzelmek, titkok, félelmek és hatalmi játszmák által élhetjük át A fájdalom istene cselekményét. A legtöbbször földbe döngöl, megmutatja a fájdalom igazi mélységeit, és azt, hogy miért az lett a kötet címe, ami. Összességében egy nagyon erős második rész, ami nekem jobban tetszett, mind Killian és Glyn kapcsolata. Sokkal árnyaltabb, mint amire számítottam, és egy igazi lélektani utazás. Nemcsak a dark romance jegyek tűnnek elő, hanem van egyfajta maffia romance beütése is. Egy baljós és sötét hangulatú románc, ami beledöngöl a földbe. Erős, érzelmekkel és traumákkal teli, amiben van veszély, de gyengéd pillanatok is. A jelen és a múlt sebeivel való harc is megjelenik benne, ami végig kétségben tart és csak az utolsó fejezetekkel ad enyhülést. Hamisíthatatlan Rina Kent regény, amit tiszta szívből ajánlok a műfaj rajongóinak.

" - Jó ideje a tiéd vagyok már. Szeretek, Annika. Annyira szeretlek, hogy ha nem vagyok veled, csak sötétséget látok, de melletted minden fényességben úszik. Te vagy a menedékem, és az egyetlen ember, aki mellett teljesnek érzem magam."

" - Inkább meghalok, de nem élek nélküled. Te nem kiegészítesz engem, te a részemmé váltál. Ha elmész, engem is megölsz."

" - Ide figyelj, Annika! Te vagy az egyetlen ember, aki belém látott, aki a mocskos rothadás ellenére is mellettem maradt. Nekem adtad magad, pedid tudtad, mennyire üres vagyok. A végtelen energiád, a bíborszíned és az a kibaszott ibolyaillatod még be is töltötte azt az űrt. Nem értettem, hogyan tudsz szeretni, amikor még én sem vagyok rá képes, nem tudtam, hogyan tudsz harcolni azért, hogy megtapasztaljam a normális dolgokat, miközben úgy tettem, mintha egyáltalán nem érdekelne. Amikor megtudtam az igazat a gyerekkoromról, csak az gyötört, hogy tudtam, nem lehetek veled többé. És amikor nem engem választottál, és meghúztad a ravaszt, még jobban elkeseredtem, meg akartam halni. Amikor mellettem voltál, semmi más nem érdekelt. Ezért is hoztalak ide. De most már tudom, hogy nem volt helyes, ezért is döntöttem úgy, hogy elengedlek. Amit most csinálsz az sem helyes. Te talán tudnál élni nélkülem, de én egyetlen napot sem bírnék ki nélküled, szóval lófaszt se old meg, ha megölöd magad. Ha meghúzod a ravaszt, hidd el, rögtön utánad megyek."

"Végig az volt a célom, hogy összetörjem Annika Volkovot. Csak azt nem tudtam, hogy én leszek az, aki belepusztul."

"Hallom, ahogy a világ darabokra hullik. Olyan apró darabokra, hogy sosem találhatom meg őket, sosem hozhatom helyre a hibát, amit elkövettem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jeneane O'Riley: How Does it Feel? - Milyen érzés? (Infatuated Fae 1.)

"A tömlöc padlójának síkossága erősen megnehezítette, hogy az apró sajtdarabkákat megtarthassam a mini kínálótálcán."

*

Egy tiltott megszállottság 

Makacs ragaszkodás a családhoz 

Három halálos kihívás 

Amikor egy erdőbe tett kiruccanás borzalmasan félresiklik, és Callie Peterson biológus ahelyett, hogy a kutatásához szedne egy ritka gombát, véletlenül átzuhan egy tündérkapun, egyenesen az Unseelie Fae prince karjaiba kerül. A veszélyesen fékevesztett és veszekedetten jóképű Unseelie Fae prince karjaiba. Callie-t merénylőnek hiszi, nem tudósnak, akit az emberek küldtek rá, hogy megölje, ezért bebörtönzi a birodalmában, ahol egyre erősebb lesz a lánnyal akaratlanul, tudtán kívül kialakuló megszállottsága. 

Mendax herceg még sosem érzett mást, mint utálatot az emberek iránt, amíg nem nézett Callie, az alávaló emberi merénylő szemébe. Azt képzeli róla, hogy meg akarja ölni, a szépsége mégis olyan parazita, ami könyörtelenül beférkőzik az agyába, és nem ereszti. Valami hajtja, hogy megérintse a lány sima bőrét, bár az Unseelie királyi család tagjai inkább tűzön égnének, mintsem megérintsenek egy embert. Veszélyes vágy keríti a hatalmába. Ha nem pusztítja el hamarosan a lányt, talán Callie lesz az egyetlen, aki végezni tud majd vele. Mendaxnak meg kell szabadulnia Callie-től, de a népét is szórakoztatnia kell. Így hát három halálos párbajra hívja ki Callie-t. Ha a lány életben marad, visszanyeri a szabadságát. Ha meghal? A férfi haragja csak most ébred fel…

" - Tudtam, hogy van benned szikra, Callie. Csak azt nem gondoltam, hogy a végén pokoltűz lesz belőle."

Először a lepkés, gombás vibe fogott meg, aztán elolvastam a fülszöveget, és nagyon érdekesnek találtam az alapot. Ahogy elkezdtem olvasni be is igazolódott, hogy tényleg érdekes a történet, és nem véletlenül népszerű az írónő Infatuated Fae sorozata. Van benne egy kis enemies to lovers vibe, touch her and die és a párosunk sem szokványos: tudós x tünde. Mendax a szó legszorosabb értelmében shadow daddy, így már kétség sem fért ahhoz, hogy bedaráljam a kötetet. Nagyon tetszett, és tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem hamar fog érkezni, mert a lezárás után muszáj megtudnom, hogy mi fog még történni.

A How Does It Feel? - Milyen érzés? a Infatuated Fae sorozat első kötete, amely már most bővelkedik világfelépítésben, erős karakterekben és egy baromi erős kezdést ad a sorozatnak. Meglepődtem, hogy mennyire a bőröm alá férkőzött, és minden egyes fejezetet élvezet volt olvasni. Szó szerint azt éreztem olvasás közben, hogy a világ legsötétebb bugyrába csöppentem, és nem akartam kimászni onnan. Romlott, gonosz és sötét. Ez a három jelző tökéletesen összefoglalja a történet egészét. A cselekmény középpontjában egy tudós áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz az erdőben egy bizonyos gombakörnek köszönhetően. A tündér portálos megoldás szerintem varázslatos lett, és az a helyzet, hogy a kötet miatt ezentúl vigyázni fogok, hogy még véletlenül se menjek boszorkánykör közelébe, mert nem biztos, hogy tetszene a végkifejlet, és nem biztos, hogy akarnám, hogy egy Árnytünde az életemre törjön. Maga a kötet romantasy elemekkel dolgozik úgy, mint egy idegen világ, ami a miénk alatt rejtőzik, és ami készül átvenni az uralmat, igen ám, de közben ott van az Árnytündék vs. Fénytündék közötti ellentét is, amiből annyira sokat még nem kaptunk, viszont remélem, hogy a folytatásban erre is több figyelem fog irányulni.

A világ már az elején megnyert magának. Már az erdős, biológusos téma is bejött, de aztán, ahogy belecsöppentünk a tündék világába lett igazán szerelem ez a történet. Imádom a sötétebb, kegyetlenebb és nem szokványos felépítéseket, és a How Does it Feel? pont ilyen. A férfi hősünk egy olyan gyilkológép, akinek mindenre a gyilkolás a válasz, aki nem kérdez, hanem cselekszik. Ha valami nem tetszik neki gyilkol, ha valaki olyanhoz ér, aki az övé kérdés nélkül gyilkol, és az sem szab neki gátat, ha ezzel kirobbantja a háborút az amúgy is feszült helyzetben.

Enemies to lovers szálat kapunk, de nem éreztem azt, hogy ez nagyon el lett volna húzva, sőt... Callie oldaláról jobban érezhető ez a hangulat, mint Mendaxéról, hiszen ő az, aki először kezd el érzelmeket táplálni a fogvatartottja iránt, és ő az, aki megadja a romantika kezdő alapját, de ez is igazodik a személyiségéhez és inkább kísértés, mint valódi beteljesülés. Feszültséget teremt, félelmet szít a másikban, ugyanakkor nem tudja elengedni, és harcol az érzelmeivel.

Mendax mellett ott van Callie, akire nagyon érdemes odafigyelni, hiszen nem biztos, hogy végig a valódi énjét mutatja, és én többek között miatta is lepődtem meg annyira a befejezésen. Callie egy erős, okos és eszes női karakter, akit nem kell félteni, aki talpraesett és a legmerészebb, leghajmeresztőbb pillanatokból is képes kilábalni, és talppal a földre esni, akárcsak a macskák. Eleinte egy esetlen tudós, de utána megmutatja, hogy jóval több van benne, mint ami látszik.

Mendax és Callie párosa lassan épül, hogy aztán az arcodba vágja a vonzalmat és mindazt, amit tervez velük az írónő. Hol véresen komoly a helyzet, hol menekülünk, hol újra börtönben érezzük magunkat, hol pedig tűkön ülve várjuk, hogy mi fog még történni. Az írónő kellő hangsúlyt fektet a világ felépítésére, mégsem érzem azt, hogy minden szegletét ismernénk. Egyenlőre megmaradtunk az Árnytündék oldalán, és csak néhol engedte be a fényt a Fénytündék által. A fennálló konfliktus eléggé izgalmas, és kíváncsian várom, hova fut ki ez a szál.

Mindezt kiegészíti a három próba, aminek a végén Callie szabad lehet, de valóban elengedné Mendax? Erre keressük a választ, és közben nemcsak Callie keresi önmagát, hanem Mendax is, legalábbis más színben látja önmagát, és még mindig a kegyetlenség a fő vezérlőerő nála, ugyanakkor látszik rajta, hogy formálható, és ez teszi őt tökéletes shadow daddy-vé. A How Does it Feel? egy brutális világot mutat be, amiben vagy ölsz vagy meghalsz. Olyan döntéseket kell hoznod, ami mások sorsára is kihatással van, és nem tudsz pártatlan maradni. A romantikus vonal az egyetlen, amivel nem vagyok teljesen megelégedve, mivel nem mindig jöttek át úgy az érzelmek, ahogy azt szerintem szerette volna az írónő, és úgy érzem, hogy ez a szál kicsit el lett sietve, viszont annak kifejezetten örülök, hogy a spicy meter csak 10%-on áll, és nem ebből áll az egész történet. Összességében egy izgalmas, veszélyes és kalandos első részt kaptam, ami nemcsak kikapcsolt, de szórakoztatott is. Szerettem a történet sötétségét, azt hogy őszinte és nem félt kemény eszközökhöz nyúlni. Mendax mindenféleképpen mozgatórugó, és azt hiszem a kegyetlensége nélkül nem lenne ugyanaz a How Does it Feel?. Ha szereted a romantikus fantasyket és érdekel egy tudós x tünde története, akkor ne hagyd ki ezt a kegyetlen történetet, de vigyázz, mert függőséget okozhat.

"Ha valamire, akkor ez az egész csak arra volt jó, hogy még jobban akarjam őt, hogy otthont adjon a sötétségének– egy olyan helyet, ahová befészkelheti magát, és rossz lehet. Ő hozzám tartozik."

"Talán ez volt az utolsó alkalom, amikor valaki úgy nézett rám, mint ahogyan ő. Mintha én lennék a mindene. Mintha… szerelmes lenne belém."

" - Soha nem mondtam, hogy nem vagy tudós, szerelmem."

" - És te sem vagy olyan jó és napfényes, mint ahogy el szeretnéd hitetni az emberekkel, kis orgyilkosom. Én átlátok rajtad. A farkam már alig várja, hogy meglássa, milyen pokolkutya vagy valójában."

"Kék szeme olyan gyengédséggel tekintett rám, amiért bármit megtettem volna."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Becka Mack: Unravel Me - Engem láss (Playing for Keeps 3.)

 

" - Csessze meg!"

*

Ha a randizásról van szó, Adam Lockwood akkor sem ismerné fel a szerencséjét, ha az képen törölné. Egy rosszul sikerült kapcsolat és sok-sok szerencsétlen randi után a gondolat, hogy újra megnyíljon valaki előtt, megrémíti. Azonban amikor a kutyája véletlenül belerohan a gyönyörű Rosie Wellsbe, akinek fogalma sincs arról, hogy kicsoda ő, Adam esélyt lát arra, hogy végre önmaga lehessen. Rosie nagyon elfoglalt, egyedülálló anya, negyedéves orvostanhallgató, és akkor sem ismerne fel egy hokijátékost, ha belebotlana. Nincs ideje randizni, és mindennél jobban óvja a kis családját. De amikor a véletlen Adam útjába sodorja, Rosie tudja, hogy megéri kockára tenni a szívét. 

Hogy mi a gond? Adam már hozzászokott ahhoz, hogy maszkot visel, elvégre kapus. És amíg olyan titkot rejteget, ami azzal fenyeget, hogy leleplezi őt, és tönkreteszi az új családját, mindketten azt kockáztatják, hogy többet veszítenek, mint valaha. 

Vajon Adam képes lesz maga mögött hagyni a múltat, hogy megteremtse azt a jövőt, amire mindig is vágyott?

" – Ha én vagyok az örök boldogságod, akkor te vagy az én mennyországom."

Becka Mack: Unravel Me - Engem láss c. kötete a Playing for Keeps sorozat harmadik része. Az elsőt nagyon szerettem, egyszerűen nem tudtam letenni. A másodikat még nem volt szerencsém olvasni, de Adam és Rosie hatalmas kedvenceim lettek. Egy olyan hokis sorozatról van szó, ami féltégla, de nincs túlírva, és minden egyes rész tele van érzelmekkel, félelmekkel, akadályokkal és hokival, hiszen hokijátékosok a férfi főszereplők. Adam Lockwood nemcsak Rosie és Connor szívét lopták el, hanem az enyémet is.

Az eddigi legédesebb, legaranyosabb és leginkább szívet melengető hokis szerelmi történet, amit olvastam. Megtelt a szívem boldogsággal, és túlcsordult mindazzal, amit az Engem láss kötettől kaptam. A jégkorong világában játszódik, akárcsak a sorozat többi részének a kötete, ugyanakkor most egy olyan férfi hős kerül a figyelem középpontjába, aki már egyszer megjárta a szerelemmel, egyik balszerencsés randi után jön a következő, egészen addig, amíg egy meet cute fel nem bolygatja az életét, és meg nem mutatja neki, hogy mi minden maradt ki az életéből. Általa előkerülnek olyan témák, mint saját magunk felfedezése, félelem a kudarctól, illetve a kihasználástól. Mindezt úgy oldotta meg az írónő, hogy olvasás közben egyre jobban mi is beleesünk Adambe, és alig várjuk, hogy még többet megtudjunk róla. Az az igazság, hogy már az első részben is felfigyeltem rá, mert más volt, mint a többiek, és megfogott. Becka Mack az Unravel Me kötettel bebizonyítja, hogy nemcsak a hangos és nőcsábász hokisok érdemlik meg a szerelmet, a boldogságot és a családot, hanem azok is, akik félnek megnyílni, akik titkon azt lesik, mikor mutatja meg az ember az igazi énjét, és mikor jön el az a pillanat, amikor minden a feje tetejére áll. Mellette ott van Rosie. akiért a szívem szakadt meg!

Rosie tökéletesen kiegészíti Adamet, hiszen nem tudja, hogy ki ő, természetesen viszonyul hozzá, de neki is van titkolnivalója, hiszen egy csodálatos kisfiú anyukája, emellett állatorvost hallgató, és minden mondható rá, csak az nem, hogy összeszedett. Egy jól szervezett káosz ő, aki fél nyitni mások felé, aki mindig készen áll arra, hogy valaki mást válasszanak helyette, és aki nem szeretne mást azt életben csak azt, hogy legyen elég, és megkapja azt a családot, amit gyerekként nélkülöznie kellett.

Azok a témák, amiket boncolgat a kötet nem könnyűek, mégis úgy érzem, hogy emellett a szívmelengető, aranyosabb részek is tökéletesen megférnek, és nemcsak Adam egészíti ki Rosie & Connor párosát, hanem ők is beleillenek abba az életbe, amit Adam teremtett meg magának. A found family most bontakozik ki úgy igazán, és mutatja meg a család befogadóerejét. Túlcsordultam szeretettel, és minden érzelmet megéltem. Az állatok miatt külön repes a szívem, hiszen mindig öröm, ha van valakinek háziállata, hiszen boldogságot csempésznek a mindennapokba.

A kötet olyan témákat dolgoz fel ezek mellett, mint a szerelem, a múlt feldolgozása, a kecsegtető jövő képe, a bizonytalanság, a magányosság érzése, a sebezhetőség és az önazonosság. Nemcsak Rosie-nak kell önmagára találnia, hanem Adamnek is, és azt hiszem, hogy az írónő tökéletes munkát végzett. Nem is tudnék két olyan könyves karaktert megnevezni, akik jobban illenének egymáshoz, mint Rosie és Adam. A kemény témák mellett persze van benne romantika és túlfűtött jelenetek is, úgy mint megannyi boldog pillanat és remény.

Tetszett a történetben, hogy habár a meet cute-nak köszönhetően felettébb aranyos az első találkozás, mégis slow burn a románc része, megvannak az első csetlő botlások, a kínos pillanatok, a zavarba jövő kezdeti nehézségek, és emiatt volt olyan emberi. Nincs benne semmi szépítés, a legfájdalmasabb pillanatoknak is a részesei lehetünk ugyanúgy, mint az örömtelieknek vagy éppen a bizonytalanoknak. 

A történet arra épít, hogy vajon lehet e a múlt kudarca után, a híresség átka mellett őszinte és tiszta kapcsolatot építeni, és egyben ez is a fő konfliktus talaja, hiszen Adam az elején nem játszik tisztességesen, és Rosie sokáig nem is tudja kicsoda ő valójában. Emellett Rosie is kockáztat, hiszen a múlt félelmei nem engedik el a kezét. Mindketten vágynak egy új kezdetre, de vajon elég erősek lesznek, és mernek lépni a saját boldogságok érdekében?

 

Összességében az Unravel Me egy érzelmes és kockázatokkal teli édes hokis szerelmi történet, amiben nemcsak a főszereplőket fogod megkedvelni, hanem a kisebbeket is. Az epilógus szívbemarkoló, és megmutatja, hogy a család nem feltétlen jelenti a vérségi köteléket, hiszen úgy is lehet családunk, ha nem köt össze minket a vér. Adam Rosie-t és Connort választja, míg Rosie Adamet, és az ő családjuk így lesz teljes. Vagy lehet, hogy még hiányzik valaki? Ígérem megéri elolvasni az epilógust is, hogy erre fény derüljön.

Egy igazán érzelmes és  romantikában bővelkedő történetet kapunk, ami egyszerre egyesíti a vágyakat és a félelmeket. Valódi kapcsolatokat és az anyai felelősséget állítja előtérbe, közben a múltból való kilépést és a kecsegtető jövő közötti határvonalat is jobban alátámasztja, és megmutatja, hogy olykor-olykor megéri kockáztatni, és nagyot álmodni. Ha szereted az életszagú, csupaszív és aranyos történeteket, amiben a hoki és az anyaság központi szerepet kap, akkor ne hagyd ki a Playing for Keeps sorozat harmadik részét, az Unravel Me-t, amiben Adam megtalálja az ő Rosie-ját, és nemcsak teljes lesz a családja, de még cuki szőrös gyermekekkel is megtölti az otthonát, ami már nem olyan üres, mint Rosie és Connor előtt.

" - Te nem fordítottad ki a világomat az egyensúlyából. Megállítottad. Mintha te lennél a gravitáció, és amikor veled vagyok, egyszerűen minden a helyére kerül."

" - Van valami eredendően vonzó abban, ha egy férfi gyerekekkel van, nem?"

" - Mindennap adsz valami újat, amit szerethetek benned. Mekkora szerencsém van, hogy találtam valakit, aki ilyen sok okot ad a hálára."

"Rosie minden, ami jó és ragyogó ebben a világban. Neki van a legmelegebb és legtisztább szíve. Ő a könyörületesség és a kegyelem megtestesítője, a legkedvesebb ember, akit ismerek."

" - Tudod, Rosie, nem épp ez volt a legjobb napom, amikor beléd botlottam. Vagy inkább amikor a kutyám a földbe döngölt. De talán tudta, hogy mit csinál. Mert minden százszor jobb lett, miután belecsöppentél."

"Vágyom valamire. Arra, hogy kelljek valakinek. Hogy értékeljenek. Szeressenek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)