Lilly Shade: A hazug és a hercegnő (Törékeny hatalom duológia 1.)

"Látom a szemében a dühöt, és tudom, hogy most szívesen nekem esne. Enyhén szólva is, imádom mikor ilyen mértékű gyűlölettel néznek rám az emberek. Ilyenkor érzem, hogy hatalmam van felettük."

*

Egy tökéletes férfi és egy különleges lány. Vajon mit rejthet a hibátlan álca? 

William, a milliárdos üzletember Seattle-be utazik, hogy megtalálja elhunyt nevelőapja egyetlen vér szerinti gyermekét, akit ténylegesen megillet a férfira hagyott örökség. Miközben piszkos módszereivel a valódi örökös után kutat, összehozza a sors egy dacos, szemtelen, fiatal lánnyal, aki egyedi szépségével azonnal megbabonázza őt. William felrúgva saját szabályait, enged Jessica csábításának. 

Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, William rájön, hogy Jessica nem egy átlagos lány, a múltját sötét titkok rejtik, ami után a férfi hiába nyomoz, folyton zsákutcába fut. Merőben eltérő személyiségük, életvitelük és a köztük lévő korkülönbség nehéz döntés elé állítja őket. Megéri ennyit szenvedni egy boldog kapcsolat lehetősége miatt? 

Ha fény derül minden titokra, képesek lesznek ugyanúgy nézni egymásra, mint azelőtt? 

Lilly Shade története nemcsak arra bizonyíték, hogy nincsenek véletlenek, de arra is, hogy a sors sem mindig kegyes. A tökéletes nem valódi, és ami annak látszik, csupán álca. Az ilyen álcák pedig a legsötétebb titkokat rejtegetik.

" - Semmi baj! - szakít félbe, majd magához ölel. Olyan szorosan tart, hogy alig kapok levegőt,de ebben a pillanatban ez a legcsodálatosabb érzés a világon - Nem fogom hagyni, hogy bántson. Sosem. Érted? Itt vagyok."

Ahogy elkezdtem olvasni A hazug és a hercegnőt rám tört egy erős dejá vu, majd eszembe jutott, hogy én már ezt olvastam. Évekkel ezelőtt megjelent Az örökös, de még nem volt kiforrva, és kellett neki az idő és a tapasztalat, hogy azzá a történetté nőjje ki magát, mint ami ma. Egy olyan második esélyt kap William és Jessica története, amit mindig is érdemelt. Sokkal kidolgozottabb és sokkal olvasmányosabb, mint az előde volt, és tipikusan egy olyan kötetről van szó, aminek nagyon jót tett a 10 év távolság, és ami egy sokkal szebb és elbűvölőbb köntösben jelenhetett meg.

Adott egy megközelíthetetlen férfi milliárdos, és egy 19 éves egyetemista, akiknek az útja keresztezik egymást, és onnantól kezdve nem lesz semmi sem ugyanolyan. Maga a történet Seattle városában játszódik, és az első pár fejezet szépen bevezet minket a történések sűrűjébe. Erősen indít, megmutatja, hogy mire is számíthatunk tőle, és azt is, hogy érdemes lesz figyelni a karakterekre, mert az időbeli ugrásoknak és a nézőpont váltásoknak köszönhetően jobban oda kell figyelni arra, hogy hol is vagyunk térben és időben. Nekem az alap tetszett, és jó volt látni a fejlődést Lilly Shade írásmódján, hiszen egy sokkal kiforrottabb cselekményt kapunk, ami hol William oldaláról mutatja be a könyörtelen üzleti életet, a döntésekkel együtt, hol pedig Jessica egyetemista életét, az óráit és a nővérével közös helyzetüket. Az ő párosuk vezet végig minket a cselekményen, és mutatja meg azt a tagadással teli érzelmi káoszt, ami jellemzi őket. Míg Jessica tapasztalatlan és fiatal, még a korához képest is, addig William számára nem ismeretlen az intimitás, és a másik fél kihasználása, az élvezetek halmozása. És pont emiatt is oly érdekes az ő párosuk, és az az út, amit végigjárnak A hazug és a hercegnő alatt.

Van a kötetben kellő szenvedés, érzelmek összecsapása, de azt is szépen bemutatja, hogy milyen az, ha ellenszenvből alakul ki valami egészen más, valami egészen különleges. Ugyanakkor egyes helyeken én nem éreztem eléggé erősnek a szerelmi szálat ahhoz, hogy egylábon megállja a helyét, sőt Jessica szerintem túl korán mutatta ki mit is érez, és emiatt nekem hiányérzetem lett. Nem jött át a közöttük lévő szerelmi kapocs, viszont a vágyódás annál inkább.

Persze perzselő és vágytól fűtött részekben is gazdag a történet, de nem ezen van a hangsúly. Míg William keresi az elveszett örököst, addig Jessica éli a mindennapi életét, és próbál az élet viszontagságai mellett lavírozni, és úgy alakítani a sorsát, hogy jól jöjjön ki belőle. Emiatt hol naiv, hol pedig túlságosan is hiszékeny, de amit a fejébe vesz azt véghez is viszi. Ő és William tűz és víz, és ebben a kapcsolatban a tűz William oldaláról mutatkozik meg.

Maga a történet váltott szemszögű, amit mindig örömmel veszek, hiszen ki ne szeretné látni, hogy mit is gondol egyes helyzetekben a férfi karakter. Szerencsére az írónő nem hagy cserben minket, és jó pár William szemszögű fejezettel örvendeztet meg minket. Ehhez párosulnak az illusztrációk és a fekete lapok, amik igazán különlegesség teszik A hazug és a hercegnő megjelenését.

A történet végig visz előre, emiatt nagyon gyorsan lehet vele haladni, ugyanakkor engem egyes helyeken megakasztott az időbeli eltolódás, és nagyon kellett figyelnem arra, hogy hol is járunk időben, és mik azok az események, amik esetleg közben már történtek, mégsem látjuk a másik fél szemszögéből. Nemcsak a jelen eseményei hangsúlyosak a történet szempontjából, hanem a múlté is, ami tele van fájdalmakkal és traumákkal. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Jessica és William is ott álljon, ahol A hazug és a hercegnő közben állnak. Emellett William részéről megjelenik a bosszú és a hatalmi játszma is, mint központi téma, és emiatt még izgalmasabb, még áskálódósabb a cselekmény. Az remélem senkit sem lep meg, hogy William édesanyja egyáltalán nem lett szimpatikus, és simán meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Összességében úgy gondolom, hogy nagyon sokat fejlődött az írónő, és készen áll arra, hogy olyan történetek kerüljenek ki a kezei közül, amit nemcsak pár olvasó élvezhet, hanem mindenki, aki szereti a romantikus történeteket, az age gap kapcsolatokat és a milliárdos x egyetemista trope-t. Ha ezeket szereted, úgy gondolom, hogy nem tudsz mellélőni A hazug és a hercegnővel.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

S. F. Williamson: Sárkányok háborúja (Sárkányok nyelvén 2.)

"Az ég szürke, és tele van sárkányokkal."

*

Vivien Featherswallow megfejtette a sárkányok titkos nyelvét. De vajon a tudásával képes lesz véget vetni a háborúnak? 

Polgárháború tombol egész Nagy-Britanniában, sárkányok és emberek harcolnak mindkét oldalon. Vivien pedig Wyvernmire miniszterelnök legyőzésével akaratlanul is a lázadás jelképévé, valamint az ország első számú ellenségévé vált. Csakhogy mit ér egy forradalmár, ha bujkálnia kell, és tehetetlenül nézi, ahogy a barátai harcolnak? 

Vivien bizonytalanul, kételyek között indul a távoli skót szigetekre, hogy felkutasson egy különös, rég elfeledett sárkányfajt, amely talán a kulcsot jelentheti a háború befejezéséhez egyszer s mindenkorra.

" - Ne akarj mindig valaki lenni. Így nem találod meg önmagad. Nincs egyetlen dolog, ami meghatározná, ki vagy. Csak Vivien. Eleinte talán úgy érzed majd, darabjaidra hullottál, de ahogy Britannia újjáépíti magát, úgy te is."

A kedvenc sárkányos történelmi fantasy-m folytatódik, és izgalmasabb, mint valaha. S. F. Williamson olyat írt, amit nagyon rég nem éreztem sárkányos fantasy kapcsán. Nagyon szerettem, és végig azt éreztem olvasás közben, hogy én is ott vagyok a történetben, ott vagyok Viv mellett, és rajtam is múlik, hogy milyen döntéseket hoz, és hogyan alakul a háború. Egy nagyon izgalmas, és végig olvasmányos történetet kaptam, ami szó szerint a kezemhez nőtt, és amitől nem tudtam szabadulni. Spoiler: nem is akartam!

Az előző rész vége teljesen lesokkolt, és a Sárkányok háborúja alatt is kellett jó pár fejezet, hogy ez a sokk teljes mértékben eltűnjön, és újra belevethessem magam a történések sűrűjébe. Azt éreztem, hogy végig pörög a cselekmény, megismerhetjük a wyverneket, és olyan információk kerülnek a birtokunkba, amik miatt teljesen más színben tűnnek fel az eddig megítélt karakterek vagy éppen események, és ahogy Viv, úgy mi is egy ideig tapogatózunk a sötétben, és kell idő, hogy el tudjuk dönteni kinek a pártján is állunk, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Viv még mindig jól akar cselekedni, és ehhez minden eszközt megragad, vagy éppen megtagad, ha azt érzi, hogy az a helyes lépés. Van egy határ, amit ő sem lép át a háború megnyerése miatt, egy olyan morális közeg, amit nem érez elég erősnek ahhoz, hogy egy teljes faj sorsát kockáztassa, és emiatt nagyon tisztelem, hiszen ha nem is közvetve, de a sárkányok különböző faja által a rasszizmus és ennek kérdésköre is felüti a fejét a történetben, és nagyon vékony az a határ, amin mozognak a karakterek. Atlas újbóli megjelenésével nemcsak egy kis romantikát csempészett a történetben az írónő, hanem egy kis érdekellentétet is, ami alapjaiban változtatja meg a kötet hangulatát. Helyileg már nem Londonban vagyunk, hanem Canna szigetén.

A kötetben erősen jelen van a társadalomkritika is a morális kérdések mellett, viszont a fantasy és sárkány témáknak köszönhetően sokkal könnyebb befogadni, hiszen nem olyan nyers, és ezáltal nemcsak a társadalom működését kérdőjelezi meg, hanem a karakterek döntéseit is. Erre a legjobb példa Canna szigete, hiszen az igazán fontos dolgok itt derülnek ki, itt áll válaszút előtt Viv, és csak rajta múlik, hogy mit lép, hogy mit gondol elfogadhatónak, és mit nem a háború megnyeréséhez.

Amit nagyon szerettem a kötetben az az, hogy megismerhettünk a sárkányok egy új faját, a wyverneket. Megmutatta az írónő, hogy nem is olyan nagy a különbség közöttük és az emberek között, hiszen nagyon hasonló dolgokat képesek elvégezni. Persze, a nyelv és a sárkányok nyelvének megértése még mindig hangsúlyos a történet szempontjából, ugyanakkor már nemcsak ezen van a hangsúly. Egy olyan háború előtt állnak Vivék, ami mindent eldönthet, ezért is olyan fontos, hogy a háború jó oldalán álljon, ha van ilyen, és a döntéseivel elősegítse azt.

Viv az első részhez képest nagyon sokat fejlődött, és sokkal érettebb viselkedést mutat, mint a Sárkányok nyelvén c. kötetben. Már nem lehet az orránál fogva vezetni, de azért ha be is húzzák a csőbe, képes mérlegelni, és olyan emberek ellen fordulni, akikben eddig megbízott. A bizalom, mint fogalomkör többször is előkerül a történetben, nagy hangsúlyt fektetett rá az írónő, és már nemcsak Viv sorsának alakulását láthatjuk, hanem a sárkányokét is, teljes fajok sorsát, ami miatt sokkal komolyabb hangvételt kap a regény.

A kötet nem mentes erkölcsi dilemmáktól sem, és olyan fontos döntések keresztezik Viv útját, amik kihagyhatatlanok. Hol nehezebb döntéseket hoz meg, hol pedig olyanoknak szavaz bizalmat, akik elárulják azt. Nagyon meg kell válogatni, hogy ki az, akinek bizalmat szavazunk, mert a Sárkányok háborúja alatt csak nagyon kevesen hűek az elvekhez és az erkölcsökhöz. A kötet hangulata miatt nekem még mindig a Divine Rivals jut róla eszembe, annyi különbséggel, hogy ebben a történetben a sárkányok hangsúlyosak, és a cselekmény több, mint felében rajtuk is van a világ szeme. Titkokban és elhallgatott információkban is gazdag ez a rész, ami miatt bonyodalmak és megtört bizalmak sora tarkítja a sorokat. Én személy szerint nagyon gyorsan tudtam haladni a kötettel, mert olvastatja magát, és minden egyes fejezet új információt ad az egész képhez, ami miatt elengedhetetlen, hogy ne rakjuk mi magunk is össze a teljes képet, és ne képzeljük magunkat Viv helyébe. Egy jelkép ő, aki sokkal többé válik, mint egy jelkép, és az írónő ezt meg is mutatja. Ha szereted a történelmi fantasyket, a sárkányokat, a különböző nyelveket és érdekel, hogy ezeket felhasználva mit alkotott S. F. Williamson, akkor ne hagyd ki a Sárkányok háborúját, ami a Sárkányok nyelvén folytatása.

" - Mit csinálsz? 

- Próbálom megfejteni, ki vagy. 

- Én is egy kód vagyok, amit szívesen feltörnél, ugye?

- Igazi talány - felelem."

"Pezseg a vérem. Történelem íródik a szemem előtt."

" - Kérlek, ne szennyezd a levegőmet a hülyeségeiddel!"

" - Ez csak a munkád, nem határozza meg, ki vagy."

" - Nincs nyelv, amely tiszta és érintetlen lenne - válaszolom. - A nyelv élő organizmus, amely folyamatosan változik a beszélői által, és más nyelvek által, amelyekkel kapcsolatba kerül."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elise Kova: Dragon Cursed - Sárkányátok

 

"Csizmák kopognak a sikátor macskakövein, olyan élesnek hallom, mintha egy tőrt húznának végig a fenőkövön."

*

Nincs kegyelem. 

Egy akciódús fantasy romance a lerombolt, felperzselt vidék végső emberlakta menedékéről, ahol minden tini brutális próbatételeken esik át, hogy különválasszák a sárkányvadászokat a sárkányátok alatt szenvedőktől. 

Egy újjászületett hősként ünnepelt fiatal nőnek küzdenie kell az életéért az egyre erősödő gyanakvás közepette, miszerint ez az átok többről szól, mint aminek tűnik.

"Vinguardban a legnagyobb veszély sosem a sárkányok voltak, még csak nem is a Csapás, hanem az ott élő ember kapzsisága."

Megtaláltam a tökéletes ellenszert Fourth Wing másnaposságra. Ha te sem találtad meg a következő nagy sárkányos könyv szerelmedet, akkor muszáj megismerned Elise Kova Dragon Cursed c. regényét. Nem az a szokványos fantasy, mint amire számítanál, sokkal kegyetlenebb, és a sárkányokat sem a szokásos köntösben mutatja meg. Egy olyan nagy volumenű sorozat első része ez, ami letarol és megmutatja, hogy van élet a Negyedik szárny után is!

Az írónő munkássága nem ismeretlen előttem, hiszen már több regényét is volt szerencsém olvasni, de úgy érzem, hogy a Dragon Cursed az eddigi legkülönlegesebb fantasyje. Már a kötet elején megnyert magának, és nagyon érdekelt, hogy hova is fog kifutni Isola szála, és milyen nehézségekkel kell majd szembenéznie a Sárkányátok alatt. Kevés olyan sárkányos regény van szerintem a könyves piacon, ahol a sárkányok léte nem kedvező, hanem egyenesen félelemmel tölt el, és azért képeznek ki jelölteket, hogy legyen esélyük megvédeni Vinguardot, de ahogy haladunk úgy ötlik szembe mindaz az elhallgatott információáradat, amit a sorokat olvasva szembeötlik, és megmutatja ezzel, hogy nincs minden kőbe vésve, és amit rossznak kiáltottak ki, azok nem feltétlenül úgy idomulnak, ahogy elvárnánk. Itt a sárkányok léte egyenlő a veszéllyel, de egyben átok is, és minden eszközt megragadva mutatja meg a kötet, hogy mennyire kell figyelnie Isolának, hiszen senki sem az, mint akinek mutatja magát, és jól kell megválogatnia a szövetségeseit. Maga az alap egy felperzselt világ, ami pusztulásra van ítélve, és mindezért a sárkányokat okolják. Itt jön a képbe továbbá az is, hogy a kiképzés kegyetlen, és sorsokat képes megváltoztatni.

Egy átok, ami bárkiben ott lehet, amit a legkegyetlenebb módszerekkel próbálnak előcsalogatni, de nem tudhatjuk, hogy ki lesz az, akiben megmutatkozik az átok, és ki az, aki arra van kárhoztatva, hogy sárkánnyá, ezáltal Vinguard ellenségévé váljon. Ezzel kapcsolatban volt egy megérzésem, amit elég erősnek gondoltam, de ahogy haladtam előre a történetben úgy kezdtem elbizonytalanodni, de ha van egy megérzésed hallgass rá, és hagyd, hogy az írónő beteljesítse a reményeidet.

Maga az alap nagyon erős lábakon áll. Ha kell kegyetlen, ha kell bizalmatlan, de az biztos, hogy a történetnek nincs egy olyan szeglete sem, ami ne járulna hozzá ahhoz, hogy egy kalandos, és igazán különleges sárkányos történetet adjon. Egy slow burn szerelem is helyet kap a sorok között, ám ez tényleg az a bizonyos slow burn, mert nem sok minden történik ezzel kapcsolatban, viszont annál inkább folytatásért kiállt, és ami úgy igazán elvarázsol az a kötet vége.

Végig azt éreztem olvasás közben, hogy én is ott vagyok Isola, Lucan és Saipha mellett, és együtt álljuk ki a próbákat, együtt löknek ki minket a tetőre, hogy átváltozzunk, vagy megöljön a sárkány, és együtt senyvedünk, együtt éhezünk, és minden egyes pillanatot ugyanúgy átélünk, mint a karakterek. Mind a hárman képesek hatalmas meglepetéseket okozni, és biztos vagyok benne, hogy a fennmaradóak még fognak is. Elég csak az utolsó mondatra, vagy éppen az utolsó fejezetre gondolni, mert az biztos, hogy nem egykönnyen fogom elfelejteni.

Az Újjászületett Harcos kultusza végig érezteti hatását, és nem engedi, hogy Isola elfelejtse azt. Egy olyan történetet kaptam  a Sárkányátok személyében, amiben az átok és a próbák kéz a kézben járnak, és a sárkányok a rosszfiúk, de ahogy haladunk a történetben, és más színben kezd el derengeni a világ már semmi sem biztos, és mindent megkérdőjelezünk. Isola karaktere erős, bár csak a cselekmény alakulása végett lesz az, eleinte nem az, sőt kifejezetten azt éreztem, hogy gyenge és könnyen átverhető, de valahol a közepe táján elkezdett erősödni, és végre elindult azon az úton, ami ahhoz kell, hogy felnőjjön a feladatához, és azzá a felnőtté váljon, azzá a harcossá, akinek a sors szánta. Lucan mellette a másik főszereplő, akinek szintén időt kell hagyni ahhoz, hogy megismerhessük, de amint ez megtörténik biztos vagyok benne, hogy szurkolni fogunk neki, és azért fogunk szorítani, hogy ő is megmutassa az igazi Lucant, aki mindig is volt a sok hazugság alatt, és annak lássuk, aki. Ha szereted az írónő munkásságát, illetve ha a gyengéid a sárkányos fantasyk, akkor mindenképp adj egy esélyt a Dragon Cursed - Sárkányátok c. kötetnek, ami megmutatja, hogy van élet a Fourth Wing után is sárkányos fantasyk terén.

" - Azt hiszed, tudod a válaszokat. De alig ismered a kérdéseket. - Csend borít el, és a talaj kicsúszik alólam, pedig azt hittem, sikerült megvetnem a lábam. A főpap még mindig egy lépéssel előttem jár, még mindig hatalmasabb a tudásával, ami nekem nincs meg."

"Annyira belefáradtam a vérontásba és a harcba. Nem kellene így élnie senkinek sem. Biztosan van ennél jobb élet. Nem hiszem, hogy a halál csapását még több halállal lehetne megoldani. Nem hiszem, hogy a megoldás egy olyan átokra, amelyet még csak nem is értünk, az lenne, hogy megöljük a társainkat."

"Éheztettek minket, aztán mézesmázos szavakkal kínálnak étel helyett. Félelmet keltettek bennünk, miközben úgy tettek, mintha ők lennének az egyetlen védelem. Rémséget mutattak nekünk, de nemes szavakba burkolták, hogy ne merjük megkérdőjelezni, miért kényszerítettek minket eleve arra, hogy ezt elviseljük."

" - Igen, igen, mindannyian próbálunk túlélni, Isola. Nem csak itt. Hanem általában. Élni azt jelenti, hogy túlélni. Ezért kell megkeresned azt, amiért érdemes élni."

"Vinguard megérdemel egy hőst. De csak egy ijedt, tizennyolc éves lány jut nekik. 

Szóval rohadtul elég kell legyek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. M. Holnes: Gyűlölj, ha mersz!

" - Inkább legyen a történetem rövid, de igaz, mint egy hosszú élet tele kihagyott lehetőségekkel."

*

A szerelemben rosszul döntök. Kár, hogy a rossz döntésekben vagyok a legjobb. 

A nővérem visszautazik Spanyolországba, ahol várja őt a nagy ő, én meg úgyis vele tartok. Jó, ha valaki megvédi, figyel rá, és a józan észt képviseli. Ugyanis nem hiszek a meseszerű szerelmi történetekben. Egy nyaralás alatt nem találod meg életed párját. Aztán megismerem Rafát. A nővérem spanyol szerelmének barátját. Szerinte én ítélkező és bizalmatlan vagyok. Ő pedig egy öntelt, bosszantó idióta, ez biztos. Szóval nem igazán jövünk ki egymással. A vitáink miatt egyre veszélyesebb egyensúlyoznunk a gyűlölet és a vonzalom határvonalán. 

K. M. Holmes regénye a napfényes Málagába csábítja az olvasókat, ahol egy olyan kapcsolatnak lehetünk szemtanúi, amelyben mindketten elbuknak a saját érzéseikkel szemben. Hisz a szív és a józan ész párbajozik egymással.

"Kanos férfi mindent megold."

K. M. Holmes regényeit mindig örömmel veszem kézbe, mivel eddig még sosem csalódtam bennül, és biztos lehetek abban, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Ezúttal nem sanyargatta meg a karaktereit, aminek kifejezetten örülök, és egy olyan spanyol vérrel átitatott szerelmet kaptam, ami már az első pillanattól kezdve forró, tüzes és vigyázni kell, hogy ne kapjanak lángra az oldalak. Nagyon szerettem olvasni, és baromi gyorsan a végére is értem. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és az egyik kedvenc trope-mat vette alapul, a hate to love-ot.

Minden egyes új K. M. Holmes regényben a világ egy új szegletét fedezhetjük fel, és ez a Gyűlölj, ha mersz! kapcsán sincs másképp, hiszen Spanyolországba utazunk, azon belül is Málagába, és a hely nemcsak átjárja a regényt, hanem az elejétől kezdve megmutatja a spanyol habitust, és a spanyol férfiak sármját, aminek ellen lehet állni, de nem érdemes. Ezt Zara is a saját bőrén keresztül tapasztalja meg, de maradjunk annyiban, hogy a kezdeti ellenszenv, és a rendezett arc teljesen mást mutat belül, hiszen egy spanyol bikának nem lehet nemet mondani. Rafa kitartó, és a maga macsós stílusával veszi le Zarát a lábáról, ezzel megmutatva, hogy a legnehezebb kőszikla is lebontható egy kis csibészséggel, és egy jó nagy adag nagyképűséggel. Maga a történet már a legelején beindul, és végig fokozatos tempóban halad, megmutatja milyen Málaga igazi arca, a helyi szokásokat, a spanyolok vendégszeretetét, azt az odaadó közeget, ami őket jellemzi, és azt is, hogy aki egyszer beteszi a lábát Spanyolországba az tuti, hogy nem úgy fogja elhagyni, ahogy oda érkezett, mert a spanyol életérzés egy teljesen új arcát mutatja meg, amitől nagyon nehéz szabadulni, már ha egyáltalán lehet, és Zara mindent is megtapasztal a Gyűlölj, ha mersz! c. kötet alatt.

Szerettem azt a regényben, hogy habár nagyon informatív, nem azokat a szokásos, turistás elemeket tárja elénk, hiszen a hely megelevenedik előttünk, és megmutatja az igazi arcát. Azokat a különlegességeket, amiket egy turista nem biztos, hogy észrevenne, és azokat a nem szokványos látnivalókat is élvezhetjük, amit csak a spanyolok ismernek, a kis rejtett zugokat és a különleges élményeket, amik a szem előtt észrevétlenek, és igazi kincses dobozként tündökölnek Málaga egén.

Az érzelmek erősen csapnak le ránk, szinte nem is lehet felkészülni az érkeztükre, de ennek különösen örültem, mert mindig volt olyan pontja a regénynek, ami meglepetésként ért. Nem egy klisés történet, főleg azért nem, mert várnunk kell az erős érzelmekre, de végig ott munkálkodnak a háttérben, és várják a megfelelő pillanatot, hogy kiteljesedhessenek és megmutathassák a valódi arcukat.

Zara és Rafa kapcsolata nem indul felhőtlenül, de nem is számítottam rá, hogy így lesz, mert Zara ellen akar állni az érzésnek, és tulajdonképpen egy hate to love kapcsolat kibontakozásának lehetünk a szemtanúi. Zara mindent elkövet, hogy ne lopja be magát Málaga és Rafa a szívébe, de van aminek nem lehet ellenállni, és ahogy haladunk előre a regényben úgy lesz egyre erősebb a kísértés, és úgy lesz egyre nehezebb az ellenállás.

A Gyűlölj, ha mersz! tele van tűzzel és azzal a bizonyos spanyol életérzéssel, ami az oldalakból oly természetesen árad. Imádtam elveszni a sorokban, és csak úgy átadni magam az érzéseknek, és az élményeknek. K. M. Holmes egy olyan utazásra hívott, amire örömmel mondtam igent, és ami a megszokottól eltérően kevésbé sanyargatja meg a karaktereit, de ennek én kifejezetten örültem. Annyira jó élmény volt olvasni, hogy egy délután alatt be is faltam a regényt. Rafa egy hatalmas pozitív színfoltja a Gyűlölj, ha mersz!-nek, hiszen nem sűrűn találkozunk ennyire önfeledt és karizmatikus férfi karakterrel. Zara mellett Lili szála is érdekes volt, de nem annyira mint Zara és Rafa egymásra találása. Tüzes jeleneteket is kapunk, amit egyáltalán nem bántam, hiszen a kellő helyeken nagyon jól jött az, hogy egy kicsit éltek a karaktereink a természetes vágyaiknak, és megmutatták azt, amit kimondani még nem mertek, vagy éppen nem akartak, és próbáltak ellenállni. Ha egy igazán szenvedélyes romantikus történetre vágysz, ahol csak úgy lángolnak az oldalak, és tele van forró jelenetekkel, akkor imádni fogod K. M. Holmes új regényét!

" - Rafa, Egy nő alszik a hálódban, te pedig úgy nézel ki, mint aki mindjárt pánikrohamot kap attól, hogy kedveli. 

- Menj a picsába!"

" - Az a csaj tegnap képes lett volna téged szemmel megölni. - Mit láttál benne, amiért elhívtad randira? - Nem randizunk, baszd meg. Az ilyen romantikus faszságokat meghagyom neked."

"Csak félig néztem rá. Túl dögös volt, hogy egészben a szemem elé kerüljön."

"Általában taszítanak azok a férfiak, akik túlságosan magabiztosak, de basszus, neki ez rohadt jól állt!"

"Áh, tudja a tököm! A nők bonyolultak, de az biztos, hogy nem könnyíti meg a dolgom. Attól veszélyes, hogy érdekes, én pedig attól, hogy nem tudok ellenállni az ilyennek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Paisley Hope: Magasan a nyeregben (Silver Pines Ranch 3.)

"Két pizzához lenne kedvem. Extra pepperónival - szólal meg a hátam mögött a hang, amit már úgy ismerek, mint a sajátomat."

*

A vadszívű lányt csak ő tudja kézben tartani. 

Ginger és Cole eltöltenek egy vad hétvégét Las Vegasban, és miután túl sokat ittak, egy neonokkal kivilágított kápolnában találják magukat. Miután hazaérnek, megállapodnak: egy darabig titokban tartják a házasságot. Egyre több időt kényszerülnek egymás társaságában tölteni. Szikrák lobbannak, a véletlen házasság kezd veszélyesen valódinak érződni. Apránként megfeledkeznek arról, hogy eredetileg csak színlelték a dolgot, és lassanként Cole is megérti, hogy a Felelsz vagy mersz?-ben mindig a mersz a helyes válasz.

"Épp el akarom mondani CeCenek, hogy mennyire szeretem, ám a nőstényördög épp ezt a pillanatot választja, hogy materializálódjon köztünk, és tönkretegye a hangulatot."

Ami Vegasban történik, az Vegasban is marad! Vagy mégsem? Erről jobban nem is tudna mesélni Cole és Ginger, akiknek az élete fenekestül felfordul egy Vegasban töltött este után, és utána már semmi sem a régi. Sem a kettejük közötti barátság, sem pedig a vonzás, aminek eddig ellen tudtak állni, sem pedig a helyzet, hogy Ginger meghatározott időre beköltözik Cole-hoz és Mabelhez. Egy nagyon szerethető, szexi és pikáns harmadik részt kaptam a Magasan a nyeregben személyében, aminek minden egyes sorát egyszerűen imádtam!!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem Cole és Ginger könyve volt az, amit a legjobban vártam, mert az a helyzet, hogy amióta elkezdtem a Silver Pines Ranch sorozatot végig ott motoszkáltak a háttérben, és már annyira erős volt a banter, hogy én nem bírtam tovább. Egy szexi seriff és egy tanítónéni története a Magasan a nyeregben, és őszintén nekem ennél több nem is kell. Imádom a best friend's brother trope-t, hiszen van benne valami tiltott, ami miatt mindig édesebb, mint bármi más, és emellett Cole egy szingli apuka is. Arról nem is beszélve, hogy secret marriage, small town, forced proximity és forbidden love a kötet. Már az elején belecsöppenünk a közepébe, de valójában az írónő már a legelső kötetben elkezdte a háttérben szőni Cole és Ginger történetét, ami a második kötetben még kiemelkedőbb lett, és itt ebben a harmadikban teljesedhet ki igazán az a vonzalom és visszatartott érzelmek sokasága, ami az elejétől jellemzi őket. Azt éreztem olvasás közben, hogy megérkeztem, és nem akarok elmenni. Imádtam Mabelt, a kis veteményeskertjét, azt ahogy egyből befogadta Gingert, és az egész alap nagyon jó volt. Végig izgultam Cole és Ginger miatt, de közben a vigyorgást sem tudtam visszafogni, és nagyon jó hangulatom lett, ahogy újra belecsöppenhettem a Silver Pines Ranch életébe.

Az előző kötetek alatt is jellemző volt Cole és Ginger között a csipkelődés, de a Magasan a nyeregben teljesedett ki igazán. Még szenvedélyesebb, még csipkelődősebb, és még kacérabb a történetük, de ez illik hozzájuk és őszintén, ha nem hozta volna az írónő a rájuk jellemző jegyeket, lehet hogy nekem se tetszett volna ennyire a történetük és hiányérzetem lenne, de szerencsére minden vágyam teljesült velük kapcsolatban, és több mint imádnivaló a történetük.

A Vegasi felfordulás után indulnak be igazán az események, és utána érezhető az, hogy oké, megvan a kezdőlöket, de igazából csak Cole-on és Gingeren múlik, hogy mit hoznak ki ebből, és hagyják e, hogy az elfojtott érzelmeik utat törjenek, és szabadon mozogjanak, ezzel beteljesítve a sorsukat, és megalkotva egy olyan csapatot, amiben már nemcsak Cole és Mabel van, hanem van helye Gingernek is, akit nagyon megkedveltem a Magasan a nyeregben c. kötet alatt.

Ahogy a többi Ashby testvér úgy Cole is megér egy misét, na meg jó pár ajtócsapkodást, és az írónő nem volt rest vele kapcsolatban sem, hiszen mindenből adott egy kicsit. Láthatjuk a szingli apuka Cole-t, akinek az első Mabel, és az ő boldogsága, de ott van a seriff is, aki a közösség kősziklája, egy olyan bástya, akire támaszkodhatnak az emberek, de ott van a pimasz és szexi Cole is, aki epekedik Ginger után, még úgy is, hogy a titkos felesége. Engem teljesen levett a lábamról a kisugárzása, és öröm volt olvasni a Mabellel közös jeleneteket.

Egy gondoskodó, felelősségteljes, szexi seriffnek nem tudok ellenállni, az meg hogy tetovált is csak hab a tortán. A kötet egyik legnagyobb pozitívuma az a szeretet, törődés és boldogság, ami árad belőle. Lehet, hogy vannak kételyek, és megoldásra váró kérdések, de Cole és Ginger képes áthidalni ezeket. A perzselő, pikáns jelenetek tökéletesen kiegészítik azokat, ahol egy családként látjuk őket, ahol Ginger úgy viszonyul Mabelhez, ahogy a saját anyja nem tudott, és végig ott van vele, segíti, támogatja és út közben egy olyan csapattá érnek, amire sem Cole, sem pedig Ginger nem számított. Maga a cselekmény nagyon olvastatja magát, ahol kell elmélyül a történet, vagy jön egy buktató, de az odaadás és a másik iránti tisztelet nem halványul el, végig ott világít és mutatja az utat a szerelmeseknek. A Cole és Ginger közötti üzenetváltásokat nagyon szerettem, és tökéletesen kiegészítik a cselekmény egészét. Habár nem kifejezetten cowboy romance, hiszen Cole seriff, azért nem kell megfosztanunk magunkat a látványtól, ha értitek mire gondolok. Összességében én nagyon szerettem, és alig várom a sorozat következő részét. Ha szereted a forró jelenetekben gazdag best friend's brother típusú, szingli apukás történeteket, akkor semmiképp se hagyd ki Cole és Ginger kötetét, ami a Magasan a nyeregben címet viseli.

" - Na ki kér még egy italt? 

- Jézusom, papa… - motyogok, és megdörzsölöm az arcomat. 

- Mi van? Akkoriban a nászéjszakáig kellett várni, hogy… tudjátok… - mondja, közben feláll. - Mit mondjak, nagyanyád tüzes kis bestia volt."

" - Gingerrel saját csapatunk van! – közli az apjával, aki döbbentet színlel."

" - Kihagytál egy lépést. Magára hagytad azt az egy kis szálat, ott - mondja Jo, és beleharap a saját pirítósába. - Így nem lesz erős, amit csinálsz, drágám. Három szál együtt erős kötelet alkot, ami sokkal jobb, mint amire egy szál képes önmagában."

" - A mai első dollárom! 

- Igaz. Azt hiszem ideje elárulnom, hogy Ginger egész idő alatt káromkodott, amíg te távol voltál - közli vele Cole. 

- Gazdag leszek! - kuncog Mabel."

"Épp el akarom mondani CeCenek, hogy mennyire szeretem, ám a nőstényördög épp ezt a pillanatot választja, hogy materializálódjon köztünk, és tönkretegye a hangulatot."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Leigh Rivers: Voracious ​- A telhetetlen (The Edge of Darkness-trilógia 2.)

 

" - Szüksége van valamire, Miss Rhodes?"

*

Stacey hazatér Kade csapatának védelmében, ám tébolyodott bántalmazója, Chris még mélyebbre rántja az eleven pokolba, amíg lehetőség nem adódik, hogy végre visszaüthessen. 

Kade maga sem volt még ilyen mélyen a pokol bugyraiban. Az, hogy egyszer látja Stacey-t, kis híján kibillenti az egyensúlyából, ám az, hogy ez kétszer történik meg, és a lány ráadásul készen áll, hogy elfogadja a dominanciáját, maga a küszöbön álló katasztrófa. 

Mégis a Stacey iránti gyűlölete ellenére is a lány számára a horgony, és Kade az együtt töltött pillanataik felvillanó emlékei révén képes csak megőrizni a józan eszét, és tud megálljt parancsolni az elnyeléssel fenyegető sötétségnek. 

De mi történik, amikor a múltjukról kiderül az igazság, és mindketten megtudják, mi történt valójában azon az éjszakán, ami elszakította őket egymástól?

" - Leszel az örökké számomra, Szeplőske?"

A földbe döngölt a Voracious - A telhetetlen, és azt érzem, hogy darabokban van a szívem, és gyógyír rá csak a trilógia befejező része lehet. Ha azt hitted, hogy az első kötetben szenvednek a karakterek, akkor nem vagy eléggé felkészülve A telhetetlenre, mert sokkal kegyetlenebb, mint az előde. Rendesen eltipor, és morzsát sem hagy maga után. Annyira megvisel, főleg az utolsó néhány oldal, hogy arra nincsenek szavak, és nem lehet eléggé felkészülni arra az érzelmi cunamira, amit ad.

Leigh Rivers becsomagolta egy selyemkendőbe a szívemet, aztán ledobta egy szikláról, hogy darabokra törjön, és esélyem sem legyen megtalálni a darabjait! Ha van könyv, ami miatt beutalhatnának pszichiátriára, akkor az határozottan a The Edge of Darkness-trilógia. Én nem tudom, hogy miért gyötri ennyire az írónő Kade-et és Staceyt, de már engem is gyötör, és nem tudom, hogy ez a gyötrés irányomban jó dolog e vagy sem, de valószínűleg nem, mert nagyon a szívemen viselem Kade és Stacey viharos és korántsem egyszerű szerelmét, ami mindig akadályokba ütközik, ami kegyetlen és olyan traumákat hordoz magával, amik sokkal súlyosabbak annál, mint amire mi olvasók fel vagyunk készülve. Már előre rettegek, hogy mi fog történni a harmadik részben, mert az a helyzet, hogy ez a második rész sem volt éppen komplikációmentes és több jelenetnél éreztem azt, hogy leszúrt az írónő egy késsel, és utána jól megforgatta azt bennem. Kegyetlen, de egyben zseniális is, és nagyon hálás vagyok, minden elejtett könny ellenére is, hogy megírta nekünk az írónő Kade és Stacey történetét, ami sokkal toxikusabb, sokkal brutálisabb és sokkal jobban meggyötri a lelkünket, mint Malachi Vize története.

Ha csak két szóval jellemezhetném a Voracious ​- A telhetetlen c. kötetet, akkor azt mondanám, hogy fájdalmas és szívszorító. De közben miatta a diliházba is kerülsz, és minden sejtedet arra ösztönzi a regény, hogy legyél ott a karakterekkel, legyél sebezhető és engedd meg nekik, hogy a te szívedet is szilánkosra törjék, és te is darabokban, vagy éppen félelemben, ha nem kétségekben legyél az utolsó mondat elolvasása után. Nagyon gonosz ez a második etap, de innen szép nyerni, és hiszek benne, hogy nyerni fogunk.

Kade és Stacey nagyon sokat szenved a Voracious ​- A telhetetlen kötetben is, sőt szerintem még többet is, mint az elsőben, mert végre a múltbéli visszaemlékezéseknek hála olyan információ is a birtokunkba jutnak, amikre vártunk, de közben a teljes igazságra korántsem voltunk teljesen felkészülve. A múlt apró darabjai miatt is azt érzem, hogy csak kínoz minket az írónő, de a jelen az, ami igazán meggyötör. Meggyötör, és aztán magadra hagy.

Stacey egy nagyon erős női karakter, aki már megjárta a poklot, aki tudja milyen az, ha valaki megszállottan akarja őt, és nem a jó fajta megszállottsággal, tudja hogy milyen az, ha darabokra törik, ha kihasználják és megerőszakolják, mégis képes Kade miatt a gyógyulás útjára lépni, akkor is, ha ez az út hosszadalmas és tele van olyan bukkanókkal, amire nem számít. Az írónő sem őt, sem pedig Kade-et nem kíméli, és a poklok poklát élik át a kötetben. 

A tragikus múltat egy még tragikusabb jelen követi. Maga a cselekmény olyan mértékben pörög, hogy nem tudjuk mire figyeljünk, mert mindig történik valami, ami megforgatja bennünk a kést vagy éppen a földre lök minket. Ha azt hitted, hogy a múlt jeleneteit lesz nehéz olvasni, akkor nagyot tévedtél, mert a jelen sem könnyebb, sőt ugyanúgy tele van fájdalommal és veszteségekkel, mint a múlt. Nagyon nehéz volt olvasni ezt a kötetet, ugyanakkor nagyon vitt magával a történet, és pillanatok alatt befejeztem. Mégsem érzem azt, hogy könnyű lett volna az olvasása, mert nem volt az. Rendesen megtépázta a lelkem, de megérte, és lehet, hogy a lelkem és a darabokban lévő szívem most tiltakozik, de akkor is így van. Összességében minden fájdalom ellenére hálás vagyok az írónőnek, hogy folytatódik Kade és Stacey viharos szerelme, de annak nem, hogy ennyire kegyetlenül elbánt velük, és még messze a feloldozás, messze a nyugalom és a megnyugvás. Ha szereted az írónő munkásságát, ha dark romance olvasó vagy, akkor semmiképp sem szabad kihagynod a The Edge of Darkness-trilógia második részét, a Voracious ​- A telhetetlent, ami rendesen el fog bánni veled, és azt fogod érezni, hogy tönkretett, és megtépázta a lelked.

"Mit ér az örökké, ha már nem lehetek vele?"

"Nem tudom, nem-e megszállottság-e ez a vágy, hogy lássam, beszéljek vele vagy akárcsak kibaszottul érezzem az illatát."

"Olyan ő nekem, mint egy apa, akit mindig is akartam, akire szükségem volt, és aki örökre mellettem áll függetlenül attól, milyen kapcsolatban vagyok a fiával."

"Mentsd meg a fiút! Mentsd meg a lányt! Mentsd meg őket!"

"Fülig beleszerettem Kade Mitchellbe. A legjobb barátnőm bátyjába. A srácba, aki folyton szekált, amikor a közelében voltam, aki miatt minden idegszálam megfeszült… jó és rossz voltam, megnevettetett, amikor legszívesebben sírni lett volna értelemben is. Mosolyt csalt az arcomra, amikor szomorú kedvem, és melegséget okozott, amikor fáztam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Grady Hendrix: A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen

"Ennek a történetnek véres a vége."

*

Patricia Campbell élete még sosem tűnt ennyire fojtogatónak. A férje folyton dolgozik, kamasz gyerekei már a saját életüket élik, szenilis anyósa állandó felügyeletet igényel, a napi teendőinek pedig sosem ér a végére. Az egyetlen színfolt az életében a könyvklub: egy összetartó női társaság, amelyet a valós bűnügyek iránti rajongás kovácsolt össze. Találkozóikon ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek a Manson családról, mint a sajátjaikról. Egy este, nem sokkal a könyvklub után, Patriciára rátámad egy idős szomszédjuk – segítségére pedig a férfi jóképű unokaöccse, James Harris siet. Nem sokkal később a művelt, megnyerő külsejű és sokat látott James olyan érzéseket ébreszt Patriciában, amikről már azt hitte, végleg elfelejtette őket. Ám amikor a város másik végén hirtelen gyerekek tűnnek el, Patricia gyanakodni kezd: lehet, hogy James Harris nem az, akinek mondja magát? Talán nem is Brad Pittre, hanem inkább Ted Bundyra hasonlít… vagy valamire, ami nem is ember. 

És ami még rosszabb, hogy már beengedte a férfit az otthonába. James apránként belopja magát Patricia életébe, és megpróbálja elvenni mindazt, amit a nő addig természetesnek hitt – még a könyvklubját is. De Patricia nem adja meg magát harc nélkül ebben a véráztatta történetben, amely egyszerre tiszteleg a legjobb vámpírtörténetek előtt, és mégis egyedülálló módon emelkedik ki közülük.

"Vagy hisz az ember az ördögben, vagy nem."

Nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy jön ez a kötet magyarul, hiszen még nem olvastam Grady Hendrixtől, viszont egy vámpíros horror történetnek nem tudok ellenállni, és itt jött a képbe A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen, amitől végig balsejtelem kerített hatalmába, és én is hallottam, ahogy egyre jobban beleszövi magát a sötétség és a megmagyarázhatatlan dolgok az életembe, akárcsak Patricia Campbellébe.

Már a kötet eleje is nagyon különleges, és meg merem kockáztatni, hogy nem sok olyan vámpíros regény van a piacon, mint a A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen. Eleinte nem tapasztalunk annyira szokatlan dolgokat, amikbe ne lehetne belemagyarázni valamit, de ahogy haladunk előre úgy érezzük azt, hogy ez a történet nem az a szokványos kertvárosi történet, amiben a háziasszonyok unatkoznak és lehetetlen dolgokat találnak  ki. Ahogy előre haladunk a furcsaságokat és az összefüggések egyre baljósabb képet festenek, de nincs senki, aki igazán elhinné azt, amit Patricia mond. Egy férfiak uralta világban, ahol a nőket könnyen paranoiával diagnosztizálnak kell helyt állnia Patriciának, és közben megvédenie a családját. A veszély már nemcsak a szomszédban tevékenykedik, hanem szépen lassan a családja szerves része lesz, és nem tud menekülni előle. Grady Hendrix úgy vezeti be a vámpír szált a történetbe, hogy közben az elménkkel játszik, és nem egyszer utal arra, hogy nem feltétlenül szükséges hinni Patriciának, főleg amiatt, hogy a furcsa események csak őt érintik, aztán ahogy egyre elmélyülünk, és már a cselekmény sűrűjében járunk ötlik szembe az, hogy minden para mögött ott a valóság, és minden félelemre és furcsa eseményre kézzelfogható magyarázat van, ami megmutatja, hogy Patricia nem tévedett, és végig látta és hitt abban, amit és amiben a többiek nem.

Tetszett az a történetben, hogy fokozatosan bontakozott ki, hogy nem egyszerűen megkaptuk az alapot, és aztán hagyta, hogy a karakterei szabadon lófráljanak, hanem célt adott nekik. A vámpíros vonal sem a megszokott, hiszen egy teljesen új megvilágításban tárja elénk a vérszívók mítoszát, és nem is a megszokott módon ábrázolja az író, hanem belevitte a saját elképzeléseit, és egy sokkal horrorisztikusabb lényt alkotott, akinek nemcsak lételeme a vér, hanem a vérszívásnak következményei is vannak az áldozatra nézve.

Egyes részek gyomorforgatóak, mások egyszerűen gusztustalanok, na meg persze vannak meghökkentőek és olyanok is, ahol legszívesebben már ordítanál, hogy végre figyeljenek oda Patriciára, és arra amit mond, a bizonyítékokra, amiket felsorakoztat, és ne higgyenek mindent unalomnak és női hisztériának. Látszik, hogy férfi írta a történetet, és emiatt nem úgy vannak ábrázolva a nők, ahogy azt megszoktam, viszont a történetnek jól áll, hogy eltérünk a megszokottól.

Pénz, befektetés, gyerekek eltűnése, öngyilkosságok és a feketék helyzete nehezíti a cselekményt. Megmutatja a férfiak erejét, az összetartozásukat, a hatalom iránti vágyukat és mindezt szembeállítja a nők gyengédségével és a család képével. Maga a történet szépen ívelő utat jár be, megmutatva ezzel az apróbb részleteket, az összefüggéseket és a kirakós darabjait, amik ha összeállnak rájövünk, hogy nem mindenki az, mint akinek mutatja magát.

Grady Hendrix egy olyan utazásra invitál, ami nem a megszokott mederben játszódik, mégis kész elragadni magával, és megmutatni, hogy mi minden rejlik A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen c. kötetben. Hol baljós, hol különleges, de az biztos, hogy olvasás közben nem egyszer fogsz a hátad mögé vagy éppen a fejed fölé nézni. Én esténként olvastam, a sötétben és ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Bemászott a bőröm alá, és a kötet végére egyre több furcsa esemény keresztezte az utunkat, ezzel is egyre közelebb vitt minket az elkerülhetetlen vég felé. Patricia, habár labilis személyiségnek tűnhet, nem az, sőt egy erős anya ő, aki bármit megtenne a gyermekeiért, és ha ehhez oda kell vetnie magát a vámpírnak, hogy az olvasóköre leszámoljon vele, akkor ezt teszi. A történet maga végig erős, megmutatja az igazi oldalát, de közben elkalauzol minket a '90-es évekbe is, ahol könnyen tituálhattak valakit hisztériásnak, és nehéz bizonyítani egy nőnek az igazát egy férfi ellen. Egy olyan horror történet A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen, ami különleges, sejtelmes, de végig borsódzik és libabőrözik a hátad tőle. Nekem nagyon bejött és ha szereted a nem éppen klasszikus vámpír történeteket, akkor nagyon ajánlom Grady Hendrix A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen c. kötetét! A történet ezennel a vérszívásnak is új értelmet adott!

"Itt van ez az érzés, hogy minden dolog kerek egész, meleg és biztonságos, és annyira szeretné az ember visszakapni, de egyre csak a láthatáron marad, félig már alá is bukik, és az ember úgy érzi, soha többé nem kaphatja vissza, és nem akar élni nélküle. De aztán csak él tovább, és az egyfolytában fáj. Olyan érzés minden, akárha kést szegeznének a bőrömnek, és sajognak az ízületeim."

"Senki sem törölhette, nem cserélhette ki a kiosztott könyvét mással, csak akkor, ha súlyos büntetést fizet, mert a Mt. Pleasant-i Irodalmi Körbe nem szórakozni jártak."

"A piócának két lánya van: add ide, add ide!"

"Van, aki arra használja az irodalmat, hogy megértse a saját életét."

"Nem mozdultam ki otthonról, és azoknak a Ménendez testvéreknek a tárgyalását néztem. Szeretnélek megkérni, ha te vagy a testvéreid úgy döntötök, hogy elegetek van apából vagy belőlem, megtennétek, hogy inkább a költözés legyen az első, mint hogy vadászpuskával, álmunkban végezzetek velünk?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)