JP Ahonen & KP Alare: Perkeros

"Everything in the universe has a rhythm, everything dances."

*

Akseli, az önértékelési problémákkal küzdő gitáros a metálbandáját, a Perkerost igyekszik felfuttatni, de nem elég, hogy úgy énekel, mint egy torokrákos varjú, a barátnőjénél is kezd elszakadni a cérna. Amikor a zeneőrült srácból, egy vénséges hippiből, egy grafikustanulóból és egy mogorva medvéből álló banda végre lehetőséget kap a bemutatkozásra a Rocktóberfeszten, sürgősen új énekest kell keresniük, akit az aranytorkú kebabos személyében találnak meg. Akseli eközben álmaiban egyre közelebb kerül a zene hatalmának titkához, ami szépséget, de ijesztő árnyakat és őrületet is magával hozhat… 

A Perkerost Ahonen, a Belzebubs képregénystripjeiről ismert grafikus és zenész, valamint a grafikusként és illusztrátorként dolgozó Alare írta és rajzolta. A színtiszta metálérzéstől lüktető képregény eszelős utazásra hív a természetfeletti veszedelmek és a nagyratörő álmok útvesztőjébe.

"A Kerberos mellett döntöttünk, csak a diszlexiás heavyhősünknek nem sikerült helyesen leírnia."

A Perkeros előtt még nem olvastam finn képregényt, viszont ez most megváltozott hála a metál bandának, akikről szól a kötet. Az ő életükbe csöppenhetünk be, és kísérhetjük figyelemmel a banda sorsának alakulását, illetve azt, hogy a zenélés által milyen kalamajkába is keverednek.

Már a történet elején szembesülünk a banda első bukkanójával, miszerint nincs rendes énekesük, de miután találnak én teljesen kész voltam. Imádtam a pitás hasonlatokat, és nagyon jót nevettem egyes helyzeteken. Az ismeretség felé vezető utat mutatja be a Perkeros minden bukkanójával együtt, illetve az elvárásokat, és reményeket is szépen ábrázolja. Előttem JP Ahonen és KP Alare neve is ismeretlen volt, de örülök, hogy megismerhettem a kis világukat, hiszen amennyire fura és a szó legnemesebb értelmében weird a Perkeros annál inkább szerethető, és ha kedveled a metált, a sötétebb képi világot, akkor neked is be fog jönni.

Úgy érzem, hogy ez a képregény igencsak megosztó, hiszen egy olyan szegletet tanulmányoz, amit sokan nem szeretnek, vagy éppen nem értenek. Van a banda és a vallásosság. Mindkettő valamilyen szinten előbukkan, és megmutatja, hogy a zene nemcsak dallamok egymás utáni sokasága, hanem annál jóval több. A háttér, amit szolgáltat hozzá  kellőképp baljós és érdekes ahhoz, hogy passzoljon a Perkeroshoz, és a metál zenéhez.

Persze a zenélés és a feljebb jutás mellett előjönnek olyan fontos elemek is, mint a felnőtté válás, felelősség vállalás és a kezdeni valamit az életünkkel fogalomköre. A dobos Medve és Kervinen kiegészülve a három fiatallal hatalmas dobás, és már csak emiatt is különleges a képregény. Azt nem tudom, hogy van e folytatása, de én simán el tudom képzelni, hogy még folytatódna a történet, és még több Perkerost kapunk.

A kötet elsődleges főszereplője Akseli, akinek a legfontosabb a zene, és akin a legnagyobb nyomás van a barátnője által. Hozza a kötet a szokásos töltetet is, a kisebb-nagyobb bonyodalmakkal, élethű helyzetekkel és azzal, hogy Akseli-n keresztül megismerhetjük milyen is az, ha valakinek a zene nemcsak zene, hanem egy felsőbb erő, ami az élete minden pontjára kihatással van.

Bár nem nyilvánvaló, de a Perkeros valójában egy urban fantasy, ahol a zene a kulcsa mindennek, ami lehet veszélyes is attól függően, hogy ki játszik és milyen célból. Ez a veszély végig ott lebeg a banda feje fölött, de csak a vége felé jön elő a képkockák sorai által. Itt mutatja meg, hogy van az a metál, amit a Perkeros tagjai játszanak, és van az, ami a sátánhoz és valami igazán veszélyeshez köthető. A zenének ad egy akkora jelentőséget, ami befolyásolja, és megmutatja a zene értelmét túl azon, amit hallunk.

Ami kicsit hiányzott nekem ebből a képregényből az az emberi kapcsolatok. Úgy érzem, hogy remekül meg lett oldva a zene, mint fogalom beleszövése a történetbe, ugyanakkor ez a karakterek közötti kapcsolatok rovására is ment. Nagyon szerettem volna, ha még inkább belemegyünk abba, hogy ki milyen helyet is foglal el a banda életében, és ezen túlmutatva jó lett volna látni, hogy milyen kapcsolatok és érzések fűzik össze őket.

De így sem panaszkodhatom, hiszen egy igazán különleges és annál inkább furább, de szerethető képregényt kaptam, ami tele van színes, de sötét képekkel, és amik egyes helyeken többet mondanak minden szónál. Érződik az alkotón az avantgárd stílus, az elemek színekkel és zenével való megtöltése, és végig szépen apellál a szöveg az illusztrációkkal.

Ami a legjobban tetszett a Perkerosban az a részletesség. Meglepően részletgazdagság, és bizony az olyan apróságokra is figyel, mint a város képei, a zenekari plakátok és a koncert kritika, ami nélkül nem lenne ugyanaz a történet. Sok apró részletből áll össze, amik több olvasás után fognak csak igazán összeállni, de úgy érzem, hogy a Perkerost megéri többször kézbe venni és forgatni, mert mindig találhat benne az ember egy olyan részletet, amit eddig nem vett észre, vagy nem tűnt szembe.

Összességében én nagyon megkedveltem ezt a nem éppen szokványosnak mondható metál bandát kezdve a medvével egészen a zene legapróbb eleméig. Ha szereted a zene világát, és érdekel egy finn metál banda sorsa, akkor ne hagyd ki a Perkerost, ami a képi világával téged is el fog kápráztatni.

"A zene ajándék, ami átáramlik rajtunk. A zene játszik téged, nem fordítva."

"Kervinen: Volt valamikor CD lejátszóm is, de az valahogy kisimította a hangzást. Túl steril meg feszes volt minden.

Akseli: De a vinyl meg nem kopik gyorsan? 

Kervinen: De, mondjuk mindennel, amit rögzítesz, ez a baj. Akár szóbeli, írásbeli vagy digitális rögzítés, valami mindig elvész. Az élet, annak minden huppanójával és karcolásával tesz azzá, aki vagy."

"A Perkeros komplex zenéje kihívást jelent a hallgatónak és áthágja a műfaji határokat."

" - Rákérdezek még egyszer a Rocktóberfesztre a főnöknél, ha megígéred, hogy átgondolod, lehet-e új énekesünk."

" - Te vagy a kretén, ha az egész karriered egy pengetőtől függ."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Stephanie Garber: Spectacular - Ünnepi kisregény a Caraval világából (Caraval 3,5.)

"A meghívók dobozban érkeznek."

*

Hullanak ​a hópelyhek. 

Érkeznek a meghívók. 

Mindent megtölt az ünnepi varázslat. 

A nagy ünnep elő-előestéje. Scarlett Dragna fantasztikus ünnepséget tervez a városa számára. Donatella a tökéletes ajándékot keresi. Julian botrányosan jól néz ki zöldben. És Legend… 

Sajnos Legend nem szíveli a nagy ünnepet. Tella abban reménykedik, hogy a tökéletes meglepetés majd jobb belátásra téríti. Viszont még nem találta meg a megfelelő ajándékot, pedig itt a nagy ünnep elő-előestéje. De talán egy kis ünnepi varázslat ezen is segít… A Stephanie Garber világsikerű Caraval-sorozata után játszódó vidám kisregény élete legnagyobb ünnepi kalandjára viszi az olvasót, teli felhúzhatós bábuval, mérgezett cukorkával, huncut hógömbbel, vigassággal és – ha Tella sikerrel jár – szerelemmel. 

A Rosie Fowinkle szemkápráztató illusztrációival a Spectacular tökéletes ajándék gyűjtőknek, olvasóknak, álmodozóknak és az ünnepi varázslat szerelmeseinek. Légy üdvözölve újra a CARAVAL világában… ahol még az ünnepek sem azok, aminek látszanak.

" - Fedezz fel új álmokat, és váljanak valóra!"

Akik ismernek azok tudják, hogy mennyire imádom Stephanie Garber Caraval világát, azon belül is Jacks és Evangeline történetét, viszont a Spectacular egy karácsonyi csoda Tella főszereplésével. Csoda, mert tökéletesen hozza a hangulatot, és Legend sem hazudtolta meg önmagát. Ha az írónő a többi párosnak is írna egy novellát, én szívesen olvasnám, mert a Spectacular nagyon jól esett, és baromi könnyen csúszott.

Ha Scarlett és Donatella között kell választani, akkor Tellára teszem le a voksom, és nemcsak Legend miatt, hanem azért, mert a testvérek közül ő áll közelebb a szívemhez, még annak ellenére is, ahogy Jacks-szel bánt. Tella az ok, ami miatt a Once Upon a Broken Heart létrejöhetett, és nagyon hálás vagyok neki amiatt, hogy Jacks megtalálta Evangeline-t. Spoiler, szerintem Tella sokkal jobban összeillik Legenddel, mint a Szívek Hercegével.

Imádtam visszatérni ebbe a varázslattal és mágiával teli világba, ahol a szív felmelegedhetett, és újra átélhettem a Caraval egy apró varázsát. Jó volt látni a rég nem látott karaktereket, jó volt, hogy Tella és Scarlett újra megmutatták magukat, és szerintem nagyon szépen hozta a télies, ünnepi hangulatot. Tökéletes a kötetnek a megjelenése is, és egy igazi téli mesevilág elevenedhetett meg előttem a már ismert világ berkein belül.

Szerencsére a novella követi a Finale végét, így akiknek még friss az élmény, azok újra visszacsöppenhetnek a történetbe, de akik régebben olvasták a trilógiát, azok is pillanatok alatt a Caraval varázsa alá kerülhetnek. A lányok még mindig a szívem csücskei, a világ még mindig hatalmas kedvencem, és olyan jól esett a lelkemnek újra velük lenni, még akkor is, ha egyes helyeken Tella kicsit idegesítő volt.

Az írónő még mindig mesébe illően szövi a szálakat, és mutatja meg a szavak igazi erejét. Mindenféle elvárás nélkül kezdtem neki a Spectacularnak, és milyen jól tettem! Teljesen elragadott, és együltő helyben ki is olvastam. Az illusztrációk valami mesések, tökéletesen illenek a Caravalhoz, és miattuk lesz olyan különleges ez a novella, avagy kisregény, ahogy a köteten is áll

Már csak belelapozni is egy élmény, mert valljuk be egy-egy jól sikerült illusztráció nagyon sokat tud dobni a képi világon, és azon, hogy jó szájízzel hagyjuk magunk mögött Scarlettet, Juliant, Tellát és Legendet. Imádom csak fellapozni, és újra elmerülni a szavakban. A fehér, fekete, szürke és piros árnyalatok habár nem kifejezetten karácsonyi, avagy ünnepi színek a Spectacularnak mégis nagyon jól álltak, sőt örülök, hogy nem teljesen színes illusztrációkat kapunk, mert így sokkal különlegesebbek.

Maga a történet valahol aranyos is, meg kicsit szeleburdi is, de ahogy Tella, úgy a Spectacular is tele van meglepetésekkel, és nincs is jobb annál, mint amikor a grumpy főhős megmutatja, mennyire is fontos vagy a számára, és teljesíti egy olyan kívánságodat, amit már talán el is felejtettél. Legend figyelmessége persze a sajátos stílusában történik, de őszintén csalódott lennék, ha nem így történt volna, hiszen Legend Legend és nem lesz senki miatt szőke herceg fehér lovon.

Stephanie Garber a szavak királynője, és ezt a Spectacular alatt is megmutatja. Hol egy jelző, hol egy leírás keresztezi az utunkat, és ejt ámulatba. Nem tudom megunni az írásmódját, és azt, ahogy mesél. Valószínűleg a Caraval és a Once Upon a Broken Heart nagyon sokáig még a kedvencem lesz, amihez most szépen a Spectacular is csatlakozik. A Spectacular egy különleges utazás, ami elvisz a Caraval világába, és egy kis ünnepi kalamajkába, de a végén győz a szerelem, és az olvasók szíve is megtelik szeretettel. Ennél többet nem is kérhettem volna ettől az ünnepi kisregénytől.

Ha szereted a Caravalt és Tella & Legend párosa a kedvenced, akkor ne hagyd ki a Spectaculart sem, ami igaz, hogy megint Telláról szól, de remélhetőleg jövőre kapunk egy Scarlett kisregényt is, aztán meg egy Evangeline-t, és a kör sosem áll meg. :D Őszintén nem tudom elengedni ezt a világot, és a karaktereket!! Túl varázslatos és mágiával átszőtt ahhoz, hogy búcsút tudjak inteni. Addig is várom a meghívómat a Nagy Ünnepre! :) 

"Sajnos a bűnözés olyan, mint a mágia. Képes alakot váltani, de lehetetlen teljesen elpusztítani."

" - Én nem fogok manónak öltözni.
- Helyes, mert röhejesen néznél ki."

"Julian szeretettelin nézett a lányra, Soha senki másra nem nézett még így. Barna szeme olyan kedvesnek tűnt, amennyire csak kedves lehet egy olyan bajkeverőhöz képest, mint Julian."

"Az idő úgy telt, ahogy ünnepek idején szokott. Eleinte hihetetlenül lassan, mintha a nap sosem jönne el, majd hirtelen az órák úgy peregtek, akár a percek."

" - Azt kívánom, találj valami rejtettet és csodálatosat!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)