Ana Huang: Twisted Lies - Stella & Christian (Twisted 4.)

" - Stella!"

*

Nem ​a hazugság a legszörnyűbb dolog, amit megtenne ezért a nőért! 

A szívdöglesztő és kőkemény Christian Harper valójában egy úriembernek álcázott szörnyeteg. Az erkölcsöt nem tartja sokra, a szerelmet még annyira se, ugyanakkor nem tagadhatja a vonzalmat, amelyet a szomszédjában lakó fiatal nő iránt érez. Idővel ez a nő lesz legsötétebb vágyainak tárgya, az egyetlen hatalmas talány, amin képtelen kiigazodni. És amikor lehetősége nyílik rá, hogy a közelébe férkőzzön, saját szabályait megszegve olyan ajánlattal áll elő, amit nem utasíthat vissza. Minden szörnyetegnek van gyenge pontja. Az övé ez a lány. A megszállottja lett. Ő a szenvedélye. És ő a kivétel az összes szabálya alól. 

A kedves, félénk és a közösségi médiában szerzett hírneve ellenére introvertált Stella Alonso igazi romantikus lélek, aki évek óta fegyelmezetten tartja kordában a szívét. Két munkája mellett nincs ideje párkapcsolatra, és nem is igazán vágyik rá. De amikor a múltjából érkező fenyegetés elől annak a férfinak a karjaiba – és lakásába – menekül, akinél veszélyesebbel még életében nem találkozott, óriási a kísértés, hogy hosszú idő után ismét a szívére hallgasson. Mert bármilyen rideg is Christian, ha vele van, olyasmiket érez, amit azelőtt soha. Szenvedélyt. Biztonságot. Igazi vágyat. Szerelmüket titkok és hazugságok szövik át… és amikor az igazságra végre fény derül, lerombolhat mindent.

"Próbáltam távol maradni tőle, de nagyjából olyan értelmetlen kihívásnak tűnt, mintha a tenger próbált volna távol maradni a parttól. Lehetetlen."

A sorozat végéhez közeledve most már kijelenthetem, hogy ahogy haladtunk előre úgy lett egyre jobb és ezzel együtt egyre hosszabb a sorozat kötetei. A Twisted Lies tökéletes lezárás, a legvaskosabb, illetve a legsötétebb része a Twisted világának. Nemcsak Stellát ismerhettük meg közelebbről, hanem Christiant is, aki tökéletes beleillik a morally grey antihősök skálájába. Ez a negyedik rész erős, ugyanakkor baromi közel járt ahhoz, hogy letaszítsa Josh Chent a trónról, de erre még Christian Harper sem volt képes. Egy igazán lebilincselő, szórakoztató és elgondolkodtató részt kaptam, amiben olyan alapvető dolgok merülnek fel, mint az önbecsülés vagy éppen a szerelem kérdésköre.

Tudom, hogy sokaknak vagy nagyon tetszik ez a rész, vagy pont nem, de nekem a szívem egyik csücske lett. Ana Huang sorozata nagyon sokat jelent számomra, és az egyik szemem valahol sír, hogy ennyi volt, a másik viszont örül, hogy részese lehettem ennek a négy elképesztően erős nőnek és négy kemény pasinak a történetének, és végig ott lehettem velük, amíg megtalálták a boldogságot, és a másik felüket. Úgy igazán Juleséknál lettem kíváncsi Christianre és Stellára, addig Stella mint karakter elenyésző volt, kevésszer szólalt meg, és ha meg is szólalt valahogy sosem keltette fel eléggé a figyelmemet, aztán jött a Twisted Lies, és minden megváltozott. Nagyon közel került hozzám, mint karakter és ez a rész is egy teljesen új színben mutatta meg. Megismerhetjük az olykor csendes, de nagyon is kedvelhető Stellát, akinek az élete a social media, illetve a különböző partneri együttműködések körül forog, közbe meg tele van bizonytalansággal, és az élete sem mondható veszélytelennek. Ebbe a közegbe csöppen bele Christian Harper, akinek a jelenlétét az írónő már az előző részekben szépen elcsepegtette. Bevallom voltak kétségeim, de mire eljutottam a Twisted Liesig, addig minden elpárolgott, és átvette a helyét a nyugalom. Megérkeztem egy olyan világba, amiről oly szívesen olvasok, és olyan karakterek közé csöppenhettem megint, akiket imádok. 

A Twisted sorozat minden egyes kötete megállja egyedül is a helyét, viszont így az utolsó részt is befejezve tűnik csak fel igazán, hogy mennyire is szükség volt arra, hogy mindenki megkapja a maga döcögős, de boldog befejezését. A Twisted Lies pedig a lehető legjobb záró kötet, amit kaphatott a sorozat. Befejezve már értem, hogy miért Stella és Christian kapták a legtöbb teret, már ami a terjedelmét illeti a kötetnek, és egyáltalán nem bánom, hogy ők maradtak utoljára. Kellett ez a nagy durranás a végére, hogy miatta még többet akarjunk mind az írónőből, s mind ebből a világból.

S habár voltak elvárásaim, már ami a történetet illeti, sikeresen kijelenthetem, hogy mindent sikerült megugrani, sőt sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam tőle. Valahol éreztem, hogy jó lesz, és szeretni fogom, viszont biztos csak akkor lehettem, amikor már javában benne voltam a cselekményben, és alig vártam, hogy új részleteket tudhassak meg. Nemcsak Stella élete, hanem Mr. Harperé is érdekelt, és minden egyes morzsára csak úgy ugrottam.

Stella oldaláról a zaklatás, a közösségi média jelenlét, illetve a szorongás, és önmagunk marcangolása, önbecsülés hiánya az, amire az írónő fókuszál. Megmutatja az influencerek világát, a jót, a rosszat és a lehetőségeket is, ami ebben a világban rejlik. Stella a kihívásokkal fejlődik együtt, és a végére már nem az a lány, mint aki az elején volt. Hatalmas fejlődésen megy keresztül, és ezért nem is lehetnék büszkébb rá.

Ezzel szemben Christian egy percre sem hazudtolja meg önmagát, és hozza azt a titokzatos, kicsit sötét, nagyon morally grey, azaz erkölcsileg megkérdőjelezhető magatartást, amit úgy vártam tőle. Ha kellett veszélyes volt, ádáz, és egy percig nem hagyott kétségek között. Nem köntörfalazott, és végig önmagát adta. A szexuális feszültség, illetve a be nem teljesült vágyak teljesen kikészítettek, s úgy mint Christian én is pengeélen táncoltam.

Az érzelmek, illetve a vágyak már a kezdetektől jelen vannak, mégis a beteljesülésre várni kell, nem is keveset. Egy bizonyos ponton kezdtem azt érezni, hogy soha nem fog semmi történni, és mindegy mennyit olvasok egyik fél sem szándékszik megtenni a kezdő lépést. Igazán idegörlő volt, viszont kellett az a Twisted Liesnak, hogy ne essenek egyből egymásnak a karakterek, hanem szépen érlelődjenek azok a bizonyos érzelmek, az indulatok, hogy aztán robbanva ledöntsenek a lábunkról.

A történet maga hosszú, a sorozat leghosszabb eleme, viszont így sem unalmas. Végig történik valami, ha nem a zaklatóval kapcsolatban, akkor Christian cégével, és végig tűkön ülve vártam, hogy újabb részlet rajzolódjon ki, és végre megtudhassuk ki áll mindezek mögött. Nagyon izgalmas, de egyben lassan kibontakozó cselekményt ad a Twisted Lies. A kellő helyeken pörgeti be az események fonalát az írónő, és a végsőkig játszadozik a türelmünkkel.

Nem titok, hogy egyszerűen le lehet venni a lábamról a fake dating és grumpy x sunshine történetekkel. Az írónő ezekkel a trope-kal játszva lavíroz végig a cselekményen, és mutatja meg, hogy a negyedik rész végére sem fulladt ki. Kicsit talán hosszabb volt, mint ami szükségesnek tűnik, viszont még így is örültem volna, ha nagyobb hangsúlyt fektet az Olaszországban játszódó jelenetekre. Persze a családi háttér, a jelenben felleledző problémák, és az érzelmek bimbózó kialakulása kárpótolt, ugyanakkor annyira imádtam Stella mindig vidám természetét és Christian morcos, ugyanakkor védelmező oldalát, hogy még ezt a kis hiányosságot is elnézem a Twisted Liesnak. Összességében úgy gondolom, hogy egy igencsak erős, érzelmekben gazdag, izgalmas és az utolsó oldalakig érdekes cselekményt kaptam. Van benne egy kis erkölcsileg megkérdőjelezhetőség is, de imádom a morally grey karaktereket, szóval számomra ez csak pluszt jelentett. A divatblogos, illetve influenszerkedős részek is a kellő helyeken jönnek elő, nincs akkora hangsúly rajta, mint amire számítottam, de ez így van jól. Pont nem vonja el a figyelmet, és arra fókuszál, ami igazán fontos: Stella és Christian párosára. Végezetül pedig örülök, hogy részese lehettem a sorozatnak, és annak is, hogy ilyen gyorsan elhozta nekünk a részeket a Maxim kiadó. Az biztos, hogy hiányozni fognak a karakterek, de azért remélem még fogunk velük találkozni. :)

" - És rád milyen benyomást tettem? 

- Ne tégy fel olyan kérdéseket, amelyekre nem akarod hallani a választ. 

- Te jó ég! Ennyire szörnyű? 

- Nem. Ennyire jó."

"Tudom, hogy nem juthatok el a mennyországba, de mit számít, ha ő uralkodik velem együtt a pokolban?"

"Ne ölj… kivéve, ha a kamupasidat azon kapod, hogy részt akar venni egy vacsorán a fennhéjazó családoddal."

"Én csak a véres kezemmel érinthetem őt, én csak egy csaló hazug szájával csókolhatom őt. Egy szörnyeteggel bújna ágyba, és még csak nem is sejtené…"

"Biztos volt itt valahol a mélyben egy történet, de az is tuti, hogy könnyebb lenne egy sziklából vért fakasztani, mint ma este kiszedni belőle azt a bizonyos történetet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Lauren: Szerelem és egyéb szavak

"Az apám sokkal magasabb volt az anyámnál - amit úgy kell érteni, hogy sokkal magasabb. "

*

Ami a szívben megtörténik, azt soha nem lehet kiradírozni. 

Macy beleszokik a hajtós, de élményszegény menetrendbe: gyakornok lett a gyermekklinikán, tervbe vette, hogy összeházasodik egy idősebb, jómódú férfival. Lehajtott fejjel halad előre, nem törődik azzal, mit súg a szíve. 

De amikor véletlenül összefut Elliottal – élete első és egyetlen szerelmével –, a nagy odafigyeléssel létrehozott buborék kipukkad. Elliot a világot jelentette Macynek – együtt nőttek fel, a nyurga fiúból, aki állandóan a könyveket bújta, az évek során férfivá serdült, aki elrabolta Macy szívét. Mellette állt, amikor a lány elvesztette az édesanyját. 

Annak idején Elliot szerelmet vallott Macynek, de rögtön aznap össze is törte a szívét. Az emlék sok évvel később is ugyanolyan fájó – vajon képesek lesznek feldolgozni? Lehetnek még együtt boldogok?

"Te vagy a legjobb mindenem."

A szerzőpáros eddig nem okozott csalódást, és a sokadik könyvük után kétlem, hogy bármikor is fog. A Szerelem és egyéb szavak nem olyan könnyed, vidám vagy éppen szórakoztató, mint az eddigi általam olvasott kötetek, hanem egy igencsak fájdalmas szerelmi történet. Készítsétek elő a 100-as zsepit, mert kelleni fog! Viszont így is imádtam, hogy más volt, és egy percig nem bánom, hogy ezt a kötetet is elolvastam tőlük.

A Szerelem és egyéb szavak egy lassan felépülő, a jelenben és a múltban is játszódó történet tele botlásokkal, gyermeki esetlenséggel, önmagunk felfedezésével, első szerelmekkel, első tapasztalatokkal és egy mindent elsöprő kapocsról, ami két ember között kialakulhat. A kötet főszereplője Macy és Elliot. Macy életét egészen attól a pillanattól figyelemmel kísérhetjük, ahogy belép az életébe Elliot. Szinte a szemünk előtt nő fel, tapasztalja meg a világot, és ismeri meg a szerelem erejét. Egy igencsak szép, de baromi fájdalmas történet ez, ahol a slow burn romantika új értelmet nyer. Egy kicsit olyan a hangulata, mint a Minden elmúlt nyárnak, így ha azt szeretted, biztos vagyok benne, hogy a Szerelem és egyéb szavak is tetszene. Friends to lovers, azaz barátokból szerelmesek, de ebből is az a lassan égő, lassan kialakuló, már-már fájdalmasan hosszú, ami után tudjuk, hogy semmi sem lesz a régi, még akkor sem, ha az élet közbeszól. Emellett second chance, azaz második esély történet is, amikkel általában hadilábon állok, viszont ennek a kötetnek még ez is jól állt. Jól állt, mert ahogy váltogatja magát a múlt és a jelen képei, úgy te is drukkolsz Macynek és Elliotnak, és alig várod, hogy megismerd a múlt összes darabkáját, és eljuss odáig, amikor a jelen értelmet nyer, és megtudod miért sincsenek együtt a jelenben.

Azt éreztem olvasás közben, hogy a szerzőpáros egy sokkal érzelmesebb oldalát engedte kivirágozni, aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt jó volt látni, hogy erre is képesek. Egyáltalán nem csalódtam a kötetben, sőt még azt is szerettem benne, hogy olyan fájdalmas és megható volt. Szó szerint a lelki szemeink előtt játszódik, a kötettel együtt nőnek fel a karakterek, és többek között emiatt érzed oly közel őket magadhoz

Macy, mint kislány, majd tinédzser nagyon közel került hozzám. Tudtam azonosulni vele, és nemcsak abban a tekintetben, hogy könyvmoly, hanem abban is, hogy habár kevés embert enged közel magához, mégis akiket közel enged, azokért a maratont is képes lenne lefutni. Egy nagyon szimpatikus, ártatlan lány, akit hajt a kíváncsiság, akit kételyek gyötörnek, és akivel nagyon könnyen együtt lehet érezni. Ezzel szemben a felnőtt Macyt egyáltalán nem kedveltem, úgy éreztem, hogy valahol félúton kirabolt, és csak a vége felé sikerült belopnia magát újra a szívembe.

Aztán ott van Elliot, akit már fiúként, majd kamaszként is nagyon kedveltem, és szerintem nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Szerelem és egyéb szavak alatt végig drukkoltam neki. Teljesen beleéltem magam a történetbe, imádtam, hogy már kisfiúként is tudta, hogy mit akar, és olyan volt, amilyen. Okos, megkapó és az apró szárnypróbálgatásai, illetve az érzelmi kitörései is sokban hozzájárultak a kötet sikeréhez.

S ha már szóba kerültek az érzelmek; van benne minden: fájdalom, öröm, féltékenység, kíváncsiság, de valahol útközben ezek az érzelmek átalakulnak, majd kiteljesednek és nem marad más, mint a szerelem, a lecsupaszított szív, és az őszinteség. Fájdalmas, mégis gyönyörű. A Szerelem és egyéb szavak egyik Christina Lauren regényhez sem hasonlítható. A maga nemében egyedülálló, és a lassú történetvezetés is javára vált, és ha nem tudnám, hogy ez egy korai írásuk azt hihetnénk, hogy a könnyed romantika helyett átnyargaltak az érzelmesebb romantika irányába.

Végig izgultam olvasás közben, és nemcsak azért, mert vártam, hogy mikor lesz a barátságból több, hanem azért is, mert Elliot annyira cuki volt, annyira édes ahogy közte és Macy között kialakulnak az érzelmek, hogy egyszerűen csak velük kellett legyek, nem tudtam elszakadni a kötettől, viszont a múltban játszódó részeket sokkal jobban szerettem, mint a jelent. A jelen fájt, tele voltam kérdésekkel miatta, míg a múlt megnyugtatott, de el is bizonytalanított a boldog befejezést illetően.

Tudom, valószínűleg már unalmas ezt olvasni, de Christina Lauren zseniális, és amit a Szerelem és egyéb szavakban művelt ahhoz szavak nem érhetnek fel. Ez a két nő igazi zseni. Úgy játszottak az érzéseimmel, ahogy az nekik jó volt. Újfent bebizonyították számomra, hogy a szerelem igenis létezik, lehet időtálló, lehet fájdalmas, de akkor is ott van és várja, hogy megtaláld azt az embert, akit meg kell, akit a csillagok is neked kívántak. Macy és Elliot párosa nem indul egyszerűen, mégis úgy hiszem, hogy nagyon megéri megismerni a történetüket. A Szerelem és egyéb szavak tökéletes példa arra, hogy a barátokból szerelmesek trope is lehet izgalmas, lehet jó, és nem feltétlenül szükséges mindig az, hogy enemies to lovers, azaz ellenségekből szerelmesek legyen, mert van egyfajta bája a barátok között kialakuló érzelmeknek is. Emiatt és a történet időbeli ugrásai miatt engem teljesen megnyert magának, s ha nem is tudta kiütni az első helyről a Kalandtúra Wilder-módra c. kötetet, ami számomra a No.1 Christina Lauren kötet, a Szerelem és egyéb szavak is kedvenc lett. Remélem sokatokat meg fogja találni ez az érzelmekben gazdag kötet, és ti is legalább annyira fogjátok szeretni, mint én.

" - Soha ne engedd senkinek, hogy kétségbe vonja: igazi szent vagy. 

- Az hát. Te meg rávettél, hogy elhagyjam a kis buborékomat!"

"Azt sem jósolhattuk meg, hogy az én világom a szomszéd házig terjed majd, egy cingár kis majompofa tenyerében, akit Elliot Lewis Petropoulosnak hívnak."

" - Mindennap történnek apró csodák, nem igaz, kismókus?"

"Mindenhol ott van, minden pillanatban, miközben egyikben sem. Minden pillanatomról lemarad, és nem tudom, melyikre rosszabb gondolnom, arra, hogy itt maradtam nélküle, vagy arra, hogy ő nélkülem létezik valahol."

"Ahelyett, hogy azon aggódom, nehogy elveszítsem, arra kellett koncentrálnom, hogyan tartsam meg."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Evelyn Skye: A hercegnő és a sárkány

 "Inophe az a fajta hely volt, ahol mintha visszafelé haladt volna a világ."

*

Életet ​az életért. Vért a tűzért. 

Elodie Brayford élete nem épp tündérmesébe illő. Egy aprócska, éhínséggel küzdő fejedelemség örökösnőjeként a fiatal lány napjait ügyes-bajos dolgok töltik ki: gondoskodni országa, Inophe népének élelméről, lakhelyéről – avagy épp latrináiról. Élete azonban mesébe illő fordulatot vesz, amikor Aurea titokzatos királyságának trónörököse, Henry királyfi feleségül kéri. A királyi frigy révén Inophe nélkülöző népe részesülhet Aurea bőséges javaiból, Elodie pedig egy csodálatos, varázslattal átitatott földön élhet boldogan, míg meg nem hal jóvágású és kedves hitvese oldalán. Azonban a tündérmesék nem mindig érnek jó véget. Aurea aranyló búzában bővelkedő mezőinek és gyógyító gyümölcsökkel teli erdőségeinek ára van, amit minden egyes nemzedék vérrel vált meg – mégpedig fiatal lányok vérével. Elodie-nak rá kell döbbennie, hogy számára nem adatik meg a boldog élet; ehelyett áldozatként kell szolgálnia új népét, ahogy azt az őt megelőző hercegnők sora tette. Ő viszont nem holmi tehetetlen hercegnő, hanem Inophe szikár, kemény földjének szülöttje, aki nem adja fel harc nélkül. Sorstársai vérbe zárt emlékei segítségével szembeszáll az Aureát rettegésben tartó sárkánnyal. Ám lehet-e bármi esélye egyetlen lánynak a világ legpusztítóbb szörnyetegével és az egész királyság szörnyűséges hagyományaival szemben?

A hercegnő és a sárkány azon ritka könyvek közé tartozik, amit később olvastam, minthogy láttam volna a filmet. Tudom, tudom, a könyv mindig jobb, de Evelyn Skye regénye számomra a filmmel együtt lett igazán kerek. Természetesen a könyv sokkal többet ad, főleg, ami az új nyelvet illeti, és a motivációk is jobban el lettek magyarázva benne, mint a filmben.

A hercegnő és a sárkány egy könnyen olvasható, YA fantasy, tele tipikus fantasy elemekkel, sárkányokkal, emellett high fantasy is, ami a szívem egyik csücske, és talán emiatt, na meg Elodie karaktere miatt kedveltem meg annyira a történetet.

Gondolom senkinek sem kell bemutatnom a szokásos felállást, miszerint a herceg megmenti a hercegnőt a sárkány karmai közül, igen ám, de mi van akkor, ha pont a herceg az, aki a sárkány karmai közé löki a hercegnőt, és neki kell megbirkóznia a sárkánnyal, neki kell élet-halál harcot vívnia? Az írónő erre keresi a választ regényében. Nemcsak egy erős női karaktert ad, Elodie személyében, hanem azt is megmutatja, hogy semmi sem fekete-fehér, és ahhoz, hogy lássuk a teljes képet szépen le kell ásni a dolgok mélyére, és addig kaparni azt, amíg elő nem tör az igazság, hiszen a gonosz sem eredendően gonosz, minden éremnek két oldala van, úgy ahogy az igazságnak is.

Úgy gondolom, hogy akik szeretik a könnyedebb fantasyket azoknak tetszeni fog a kötet. A szokásos motívumok mellett (herceg, hercegnő, család, uralkodók) megjelenik a hősiesség, és önfeláldozás is, mint kellék. Eleinte nagyon lassan haladnak az események, majd miután megismertük az alapot kezd tempósabb lenni, és miután átveszi a taktika a központi szerepet lesz igazán lebilincselő és izgalmas a regény.

Elodie a szemünk előtt nő fel, hercegnőből lesz harcos, aki nem fél megismerni az igazságot, és aki kész áldozatot hozni. A hercegnő és a sárkány egy mese, amely egyszerre szól a családról, a szeretetről, a hatalomról, a túlélésről és a kapzsiságról. Uralkodók buknak meg, illetve új világ van születőben. Egy ifjú hercegnő története ez, ugyanúgy, mint a sárkányé, akit az évek alatt végig a sötétben tartottak.

Ami magát a cselekményt illeti, úgy érzem, hogy habár kiszámítható volt, mégis jó volt elmerülni benne, hiszen az írónő stílusa hozza azt a megszokott cozy vibe-ot, azt az ifjúsági regényekre jellemző hangulatot, ami A hercegnő és a sárkány alatt is végig érezhető. A több szemszög hatalmas segítség ahhoz, hogy ne csak Elodie szemszögéből lássuk a történetet, hanem a többiekéből is, illetve a múlt is megelevenedik előttünk, így adva meg a teljes képet.

Sokkal jobban kidolgozott, mint a film, viszont Millie Bobby Brown tökéletesen hozta Elodie-t, így olvasás közben is ő elevenedett meg előttem. Ha választani kellene egy kedvenc karaktert, akkor az tuti Elodie lenne. Már csak azért is, mert erős, igazi badass női karakter, akit nem lehet csak úgy bedobni a sárkányhoz következmények nélkül. Ha kell felperzseli a barlangot, de akkor is kiszabadul élve.

Ha szereted a sárkányos regényeket, illetve tervben van a Damsel megnézése, előtte mindenképp olvasd el a könyvet is.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Holly Jackson: Jó kislányok első gyilkossága (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 0,5.)

" A hüvelykujján az apró ráncokban és az ujjlenyomata mélyedéseiben vörös csíkok tekergőztek."

*

HAT GYANÚSÍTOTT, HÁROM ÓRA, EGY GYILKOSSÁG… 

A házban halk jazz muzsika szól, miközben az 1920-as évek divatja szerint öltözött fiatalok igyekeznek fényt deríteni arra, hogy ki ölte meg Reginald Remyt. 

Még az is lehet, hogy Pippa Fitz-Amobi a gyilkos. 

A Little Kilton-i társaság ugyanis detektívjátékot játszik, amely tele van változatos feladatokkal, titokzatos üzenetekkel és persze intrikákkal. Pip nyomozói vénája pedig már itt is megmutatkozik, sőt, az este végén egy merész ötlete támad… 

A Jó kislányok első gyilkossága Holly Jackson nagysikerű Jó kislányok… trilógiájának előzménytörténete.

"Ennyi, kész, ügy lezárva, punktum. A fiúja tette, mindig az a tettes, mondogatták az emberek. Minden klappolt, minden olyan… egyszerűnek tűnt. Pip összevonta a szemöldökét. Talán túl egyszerűnek."

Oda meg vissza vagyok Holly Jackson Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz sorozatáért, ezért nagyon megörültem, ahogy felröppent a hír, hogy bizony jön magyarul is. Egy nagyon kis vékonyka könyvvel van dolgunk, de hozza a megszokott hangulatot, találékonyságot és azt a Pipes hozzáállást, amit a sorozat eddigi részében már egyszer megszerettünk.

A Jó kislányok első gyilkossága tökéletes kedvcsináló azoknak, akik még nem vágták bele a fejszéjüket Little Kiltonba, illetve Pip és Ravi mindennapjaiba. Egy igazán remek kis ízelítő, ami után még többet akarsz. Az alapszituáció szerint egy játékest elevenedik meg a sorok között, ami fel is készít a többi kötetre. Ez a 148 oldal furfangos, tele van bizonyítékokkal, kitalált bűncselekménnyel és Pip nem hétköznapi eszével, aki már ebben a 0,5. részben megmutatja, hogy mennyire is érdemes odafigyelni rá.

Valamilyen szinten előre is vetíti azt a bizonyos beadandót, ami az egész Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz kötetet beindítja. Megadja Pipnek a kezdőlöketet, azt, hogy minden mögé lásson be, ne higgyen senkinek és legyen gyanakvó, ne alkudjon meg a leírtakkal, illetve ne féljen nyomozni és előásni a piszkot.

Hiába nagyon rövid a történet, így is lehet maximálisan élvezni, sőt... Az írónő ebbe a rövid terjedelembe sűrítette bele az esetet, ami megoldásra vár, s miközben a bizonyítékok között lavírozunk illetve meghallgatjuk a tanúkat, megismerjük a felvett szerepeket, közben jól érezzük magunkat, és várjuk, hogy kiderüljön ki volt a tettes és mi volt az indítéka.

A történet vége nagyon valóságszagú, hiszen nem mindig úgy történnek az események, ahogy azt mi elgondoltuk, és pont ezért lesz tökéletes eleme a sorozatnak. Megmutatta egyúttal azt is, hogy míg a forgatókönyvszerű, előre megrendezett esetekben logikátlan, vagy sokszor túl egyszerű a megoldás, addig a való életben mindennek több oldala van, és mindent meg kell többször vizsgálni ahhoz, hogy egy elrejtett információ se maradjon észrevétlen előttünk.

A Kill Joy játékest szórakoztató, csavaros, megmutatja, hogy mi volt az a pont, ami elvezette Pipet Andy Bellhez, illetve ahhoz, hogy ne fogadja el a kész tényeket. A kötet végére akárcsak én, úgy te is legszívesebben részt vennél egy ilyen játékban, és reménykednél, hogy vagy olyan jó, mint Pip.

Ha eddig nem ismerted a sorozatot, de szemezgettél már vele, illetve kell egy kezdőlöket, akkor legyen ez a novella az. Ha pedig ismered már Pip történetét, akkor tökéletes nosztalgia lesz a Jó kislányok első gyilkossága.

" - Robert „Bobby” Remy - mondta Pip, és átnyújtotta Antnek az iratot -, téged kihagytak az apád végrendeletéből."

" - Kibírsz néhány órát a pasikád nélkül. Biztos vagyok benne, hogy túléled. Mármint, hacsak nem te ölted meg Reginald Remyt, ebben az esetben valószínűleg felakasztanak."

" - Részemről rendben. Nyitott könyv vagyok, vagyis nyitott szakács… könyv"

" - Felügyelő úr, egy rendkívül súlyos bűncselekményt kell jelentenem: a komornyik ellopta a bajuszomat!"

" - Látják, ki kellett mennem a veteményesbe azért a répáért. Mellesleg el is készítettem azt az átkozott répatortát. Kurva lucskos lett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Shantel Tessier: The Ritual - A szertartás (The L.O.R.D.S. 1.)

"Egy Lord komolyan veszi esküjét."

*

A ​lánynak szolgálnia és engedelmeskednie kell a férfinak. A férfi cserében megvédi és a tulajdonának tekinti. Én esküszöm. Te esküszöl. Mi esküszünk. 

A Barrington Egyetem a Lords, egy titkos társaság otthona, egy társaságé, ami vérben vár fizetséget. A Lords tagjai mindenki felett állnak, ők a világ leghatalmasabb férfijai. Életüket a hatalomért cserében az erőszaknak szentelik. És végzős korukban felajánlanak nekik egy Kiválasztottat. 

Az emberek azt képzelik, hogy gazdagon felnőni szabadságot ad, de nekem elhihetik, nem így van. Az életemet előre megtervezték, és sosem volt lehetőségem azt tenni, amit akarok, amíg meg nem ismertem Ryat Alexander Archert, aki felkínálta nekem egy jobb élet esélyét. Azt ajánlotta, amiben soha senkinek nem volt része: szabadságot. 

Úgy döntöttem, az övé leszek. Egyébként is ezt hitette el velem, de ez is csak egy újabb hazugság volt. A Lords tagjai ezzel vesznek rá, hogy azt tedd, amit akarnak. 

Miután beszippantott a Lords sötét, torz világa, belevetettem magam az új szerepembe, és hagytam, hogy Ryat trófeaként parádézzon velem mindenütt, hiszen számára az voltam. De ami játéknak indult, hamarosan az életbe maradásért folytatott harc lett. És csak egy kiút létezett: a halál.

"Én esküszöm. Te esküszöl. Mi esküszünk."

A szertartás tényleg a legsötétebb dark romance rajongóknak való, akik már nem riadnak meg az oldal hosszúságú trigger warningtól, sőt szándékosan keresik is az ilyen könyveket. Shantel Tessier könyve nem egy tündérmese, kőkemény szex és birtoklási vágy keveréke egy kis őrültséggel és megannyi megkérdőjelezhető tettel megbolondítva. Ha a Hunting Adeline-ra mondtam azt, hogy durva, akkor a The Ritual bőven meghaladja azt a sötétséget, ami az említett könyvben uralkodik. Sokan el fognak borzadni a történettől, de akik a műfaj rajongói, azoknak igazi csemege lesz!!

Az egyetemi helyszínen játszódó történetekkel mindig meg lehet győzni, na meg a trigger warning sem szokott megijeszteni, sőt... Inkább felkelti az érdeklődésemet, és a kíváncsiságomnak hála addig nem nyugszom, amíg a végére nem járok. Shantel Tessier olyan eszközökhöz nyúl a regényében, mint a BDSM, beleegyezés nélküli aktusok, fizikai bántalmazás, különböző perverziók kiélése, gyilkosság és a vérrel sem fukarkodik. Hol a mocsokban úszunk, hol pedig a testnedvek lepik el az oldalakat. Tipikusan olyan smut regény, amiben majdnem mindegyik fejezetben történik aktus, vagy ahhoz közeli cselekvés. A szexuális perverziókat vegyíti egy titkos társaság életével, mindezt váltott szemszögből, aminek hála, nemcsak Blakely, hanem Ryat gondolatait is megismerhetjük. A kötet elején még csak barátkozunk a közeggel, elhinti az írónő a később fontos tényezőket, illetve bemutatja nekünk Blakely-t, aki első pillantásra egy ártatlan lánynak tűnhet, de aztán ahogy szépen egyre jobban megismerjük, derül ki, hogy nem is olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Sőt ennél messzebb nem is lehetnénk a valódi természetétől, és attól, hogy ki ő valójában. Bevallom az elején annyira nem volt szimpi, de aztán, ahogy levetette a kislányos bájt és megmutatta a nőt, akinek szükségletei, vágyai és elképzelései vannak, na ezt az oldalát már tudtam értékelni. Tudtam, mert végre ő is kezdett érdekes lenni, és nemcsak Ryat, aki a dark romance girlies körében erősen megérne egy misét.

A helyszín a Barrington Egyetem, a LORDS titkos társaság székhelyén, ahova csak a legkiváltságosabbak léphetnek be, s akiknek minden egyes lépésük meg van szabva. Egy titkos társaság, ami kegyetlen, nem ismer határokat, és ahhoz, hogy túléld neked is kegyetlennek és mindenre képesre kell lenned. Nincs második esély, nincs megbocsátás, és fix, hogy botlásnak sincs helye.

Az írónő viszonylag lassan csöpögteti erről a társaságról az infókat, ami miatt alig várjuk, hogy még többet tudhassunk meg. Szó szerint kikészít minket, mire elérkezünk odáig, hogy már tudunk valamit a LORDS-ról, és arról, hogy milyen helye is van az életben ennek a társaságnak. Egy kegyetlen világ még kegyetlenebb megmozdulása ez, ahol erény a feladatok precíz elvégzése, és hátrány az érzelmek kimutatása.

Blakely és Ryat kapcsolata toxikus. Már maguk a karakterek is toxikusak. Úgy keringenek egymás körül, mint két robbanásra készülő kémiai biobomba. S habár Blakely-ről eleinte nem gondolnánk, de van legalább olyan elborult, mint Ryat. Hiszem, hogy a Ryat féle pasik miatt nyer értelmet úgy igazán a megszállott jelző. Ryat Archer maga a két lábon járó toxikus férfi karakter, aki nem ismeri a határokat és bármire képes azért, hogy megszerezze, amit akar.

Egyszerre volt újdonság, illetve sokkoló olvasni A szertartást, de az a helyzet, hogy a lelkem sötét részének nagyon bejött. Nem a megszokott tündérhabos romantikus történetet, ahh nem, korántsem. A szertartás tele van BDSM jellegű aktusokkal, megannyi perverzióval, obszcén nyelvezettel, durva képi világgal, mocsokkal és erotikusnak beállított fizikai bántalmazással. Fontosnak tartom kiemelni, hogy habár a dark romance típusú könyveket nem szabad példának venni, ami a romantikus részét illeti, ezek a regények csak a képzelet szüleményei, és nincs semmi probléma veled, ha szeretsz elmerülni a mocsokban, illetve az ilyen jellegű írásokban.

A történet egésze nem ölel fel sok mindent, hiszen a cselekmény jó 75-80%-a szex, és a szex különböző formái. Ez teszi ki a cselekmény nagyját, amivel nekem nem volt semmi problémám, hiszen az írónő érdekesen tálalja, kellőképp bemutatja előtte Ryatet, és azt, hogy mi is várható tőle, ugyanakkor még így is nem egyszer érhet minket meglepetés, és a csavarok, illetve érdekes szituációk mellett megadják az alaphangulatot.

A szertartás egy alapvetően veszélyes történet, a legtoxikusabb, legdurvább, legkeményebb és legmocskosabb dark romance, amihez valaha szerencsém volt, ugyanakkor valami miatt nem tudtam, és nem is akartam abbahagyni. Velejéig romlott, csak úgy árad belőle a nyers erő, ugyanakkor a világ érdekes, és annyira felpiszkálja a fantáziádat, hogy muszáj megtudnod mi lesz Blakely, illetve Ryat sorsa, aki miatt tényleg komolyan kell venni a figyelmeztetéseket, és ha a felsorolt trigger warningok közül valamelyiknél azt érezzük, hogy nem nekünk való, akkor hallgassunk a megérzésre, mert A szertartás NEM VALÓ MINDENKINEK!! KELL EGYFAJTA NYITOTTSÁG HOZZÁ, ÉS NEM ÁRT, HA MENTÁLISAN ÉS ÉRZELMILEG IS STABILAK VAGYUNK OLVASÁS KÖZBEN!! Shantel Tessier egy igazán belevaló, őszintén író nőszemély, akinek alig várom, hogy újabb könyvét foghassam a kezembe. Ryat Archer egy vadállat, de Blakely-t sem kell félteni, ha szexuális perverziók a téma, vagy ha éppen azt kell eldönteni, hogy hogyan is merüljünk el még jobban a mocsok és a titkos társaság durva és erőszaktól hemzsegő életébe. Kislányból nővé érik, felfedez, megtapasztal dolgokat, és nem egyszer veszélyes helyzetekbe keveredik. Ezzel szemben Ryat uralkodik felette és olyan mederbe tereli a cselekményt, ahova már az 5 chili paprika is kevés, és biztos vagyok benne, hogy sokaknak durva vagy sok lesz az a szexuális tartalom, ami A szertartásban van, de ha szereted a dark romance-okat, érdekel egy veszélyes és függőséget okozó világ, akkor ne habozz elolvasni Shantel Tessier A szertartás c. mocskos és toxikus történetét!!

"Rögeszmém lett a mosolya, az, ahogy hozzám ér. A hangja. Az, ahogy a nevemet mondja. Ahogy az illatát ott érzem a ruháimon, amikor nem vagyok vele. Egész lényével táplálja bennem azt az éhséget, amely soha nem csillapodhat. Én tudom, és ő is tudja."

"Mondd azt valakinek, hogy nem kaphat meg valamit, és nézd végig, ahogy mindent megtesz, ami a hatalmában áll, csak hogy megkaparintsa."

" - Olyan ember vagyok, aki a földön csúszva nyalja le a cipőről a sarat, mint a paraszt, aki alamizsnáért könyörög a király színe előtt. Hogy elhitessem vele, hogy gyenge vagyok. De csak azért, hogy amikor senki nem figyel, elvághassam a torkát."

" - Azt hiszed, ölnék érted, de nem halnék meg érted? - ingatja a fejét gyengéden. - Kis buta."

" - Szeretlek - mondja, amitől szipogni kezdek. - Te vagy az egyetlen nő, akinek ezt kimondtam. És ez a halálom napjáig így lesz. Az arcod meggyógyul, a hegek elhalványulnak majd, de az irántad érzett szerelmem nem fog változni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

H. D. Carlton: Hunting Adeline - Levadászni Adeline-t (Macska-egér duológia 2.)

 "A szaglás. Az első érzékszervem, amely fokozatosan újra működésbe lépett."

*

A Gyémánt 

Együtt jár velem a Halál, de a kaszás nem ér fel velem. Férfiaknak öltözött szörnyekkel és olyanokkal teli világban ragadtam, akik nem azok, akiknek látszanak. Nem tartanak itt örökké. Már nem ismerem meg azt, akivé váltam. És igyekszem visszaverekedni magamat a vadállathoz, aki éjszakánként ered a nyomomba. Gyémántnak neveznek. De csak egy halál angyalát teremtették meg. 

 

A Vadász 

Ragadozónak születtem, véremben van a könyörtelenség. Amikor éjszaka ellopják, ami az enyém, mint egy erődben elrejtett gyémántot, szembesülnöm kell azzal, hogy képtelen vagyok visszatartani a vadállatot. Vér áztatja a földet, amikor cafatokra tépem a világot, hogy megtaláljam. És visszahozzam oda, ahova tartozik. Senki sem menekül a haragom elől. Főként nem azok, akik elárultak. 

A macska-egér duológia második, befejező része

"A valóságos szörnyek helyett adott nekem egy szörnyet, amelyet nem éreztem valóságosnak."

Miután véget ért a Haunting Adeline szerintem nem voltam egyedül azzal, hogy legszívesebben már nyúltam is volna a folytatásért, mert úgy ért véget, hogy szó szerint a falat kapartam miatta. Valahol mélyen számítottam rá, hogy sokkoló lesz a Hunting Adeline, de arra nem, hogy a kötet első fele a padlóra küld és olyan témákat fog boncolgatni, mint az emberkereskedelem, nemi erőszak és a nők áruba bocsátása. Tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlom, akik nem félnek a világ csúnyábbik felébe betekintést nyerni, és nem riadnak meg a gőzölgő mocsoktól sem. Ha nem vagy 18, akkor semmiképp sem ajánlom, hogy kézbe vedd ezt a részt, mert sokkal brutálisabb, megsemmisítőbb, mint a Haunting Adeline!!

Ha két szóval jellemezném a Hunting Adeline-t, akkor azt mondanám, hogy torokszorítóan fájdalmas. Tökéletesen leírja azt, hogy mire is számíts a kötettől. Lelkileg fel kellett alaposan készüljek a megrázkódtatásra, amit adott a Macska-egér duológia második része, viszont úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy el tudjuk fogadni Zade módszereit, és azt az életvitelt amit folytat, ahhoz nagyon is kell az, hogy testközelből lássuk mi is történik a mocsok és a felszín kapargatása alatt. Az írónő eléggé kemény témákhoz nyúlt, úgy mint a nemi erőszak, pedofília, halál, okkultizmus, horror és a mentális egészséget is a második egységben előtérbe helyezte. A történet cselekménye két részre tagolható: van az első rész, ami maga a szenvedés, a küzdelem és az életben maradás lassan folyó medre, míg a második rész az utána való gyógyulásé, illetve bosszúé. Mind a két résznek megvannak azok az elemei, amik felcsigáznak, és nem engedik, hogy letedd a könyvet, mert egyszerűen szükséged van arra, hogy tudd mi lesz Adeline sorsa, és addig nem nyugszol te sem, akárcsak Zade, amíg Addie biztonságba nem kerül. Érzelmi téren rendesen megdolgoztat, elborzaszt, ugyanakkor a kemény témák miatt valahol csodálod is az írónőt, hogy nem roppant bele a történet alakulásába, és képes volt mindezt ilyen formában tálalni. Nem mondom, hogy úgymond nem "csúnya", és a végletekig borzalmas az eleje, mégis ezek a részek nagyon sokat hozzáadnak a Haunting Adeline "élményhez", és ahhoz, hogy Zade Meadows más színben is feltűnjön, mint egy őrült zaklató.

Míg a Haunting Adeline-ban csak vele kellett Addie-nek megküzdenie, addig a Hunting Adeline-ban a túlélésen, és azon van a hangsúly, hogy Addie ne adja fel, ne roppanjon bele a szörnyűségekbe és élve jusson ki az elrablói karmai közül. Az írónő darabokra szaggatta, és ezt értsétek szó szerint, Addie karakterét, hogy aztán még tovább cincálja a lelkét. Minden lehető módon megsanyargatta, és még akkor is rátett egy lapáttal, amikor már azt hitted, hogy ennél durvább, erkölcstelenebb és gusztustalanabb nem lehet. Pont ekkor mutatta meg H. D. Carlton, hogy de.

A történet nagyjából fele szól a szenvedésről, míg a másik fele a gyógyulásról. Először a végletekig romba dönt, majd aztán szépen aprólékosan összeszedi a darabjaidat, és hagyja, hogy elindulj a gyógyulás felé vezető úton. Akik azt gondolják, hogy a Haunting Adeline könyvek brutálisak, azok nagyon jól gondolják. A Hunting Adeline-hoz képest az első rész rózsaszín tündérmese egy nemet nem ismerő királyfival, aki azért is megszerzi a hercegnőt, míg a Hunting Adeline megsebzi, és elveszi a döntés jogát a hercegnő kezéből.

Az elejétől kezdve együtt izgultam végig a cselekményt Zade-del, a kudarcok és folytonos zsákutcák engem is ugyanúgy megviseltek, mint őt, és a torkomban dobogott a szívem. Nem akartam egy pillanatra sem magára hagyni Addie-t, hiszen végig fogni akartam a kezét és támaszt nyújtani addig, amíg Zade rá nem talál és ki nem szabadítja a szörnyűséges fogságból. De Adeline nem egy törékeny virágszál, és megmutatja, hogy a legsötétebb, legkilátástalanabb helyzetekből is megtalálja a kiutat, és ha kell a kezét sem rest bemocskolni. Egy igazán erős, badass hősnő, aki a poklok poklát járja meg a Hunting Adeline alatt, mégsem hagyja, hogy ez bélyegezze meg a sorsát.

Addie és Zade párosa úgy igazán itt ebben a kötetben nyer értelmet. Zade már nemcsak egy őrült zaklató, és Addie sem egy védtelen nő. Ó, nem, korántsem!! Zade megmutatja az igazi valóját, azt aki Z és egy egész hálózat tartozik alá, azt az embert, aki a bosszú miatt mindenre képes. Halál és pusztítás jár a nyomában. Nem egy, és nem két helyen kerül elő a sötét oldala. Nem egyszer fordult elő, hogy nemcsak az erkölcsi vonal határa mosódik el, hanem maga az emberség határa is, amikor piros köd nehezedik a szemre és nem jár más az ember fejében csak a bosszú. Az írónő valahol meg is indokolja Zade tetteit, illetve kontrasztot alkotva azokkal a szörnyűségekkel, amiket Adeline és a többi szerencsétlen lány is átélt elégtételt és célt ad Zade karakterének.

Maga a cselekmény tele van szívszorító, fájdalmas illetve embertelen jelenetekkel, amik durván arcul csapnak, fel sem ocsúdsz és már jön is a következő pofon. Engem személy szerint a kötet első fele rettenetesen megviselt, és napokig a könyv felé sem tudtam nézni azután, hogy Addie kiszabadult, mert annyira tönkretett a Hunting Adeline, hogy abban sem voltam biztos a végére érek e, de nem akartam cserben hagyni sem Addie-t, sem pedig Zade-et, és őszintén látnom kellett a mocsok bukását, így a lelki megpróbáltatás után a gyógyulás fejezeteibe új erővel vágtam neki. 

Ha megfogadsz egy jó tanácsot, akkor te is hagyj magadnak szünetet olvasás közben, mert fel fog emészteni, és olyan reading slumpba fog rakni, amiből nehéz lesz majd kikecmeregni. Azt eddig is tudtam, hogy nem véletlenül népszerű H. D. Carlton, viszont csak most láttam azt igazán, hogy miért is. Nagyon jól ír a kemény témák ellenére is, és úgy hiszem, hogy ő maga a dark romance műfaj koronázatlan királynője. Nem hiszem, hogy lesz még egy sorozat, ami ennyire sötét, markáns és szívszaggató lesz, mint a Macska-egér duológia!! Carlton egy egyéniség a dark romance egén, és alig várom, hogy olvashassak még tőle. Brutális erővel csap le, arról nem is beszélve, hogy megalkotta nekünk Zade Meadowst, akinél brutálisabb férfi főhőst keresve se találhatna az ember. Egy igazi érzelmi hullámvasút a kötet olvasása, s hol azt érzed, hogy teljesen letarolt, közel a pokol tüze, hol pedig azt, hála Zade-nek, hogy pikáns és a maga csavaros módján romantikus is. S habár Zade nem a legjobb pasialapanyag, mégis megmutatja, hogy a sötétség szülötte is érezhet és neki is lehetnek gyengéd érzelmei. A Hunting Adeline egy felkavaró olvasmány tele emberi hitványsággal, szexrabszolgasággal, halállal, vérrel és temérdek traumával. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, és nekik is csak akkor, ha szeretik a tényleg sötét dark romance történeteket!! Készülj fel, mert brutális erővel fog lecsapni, és mire feleszmélnél, már rég a mocsokban dagonyázol, és nem látod a kiutat belőle!!

"Könyörtelenül odavetett a farkasok elé, és végignézte, hogy ismeretlen férfiak újra meg újra összetörtek. Utána viszont összeszedte a darabjaimat. Összegyűjtötte, a tenyerébe tette, és a szobámba hozta, ahol aprólékos gonddal visszaillesztette a helyükre - bármilyen leharcoltak voltak is."

"Üres vagyok belül – semmi más, fehér zaj vert bennem tanyát, de hozzászoktam, hogy ugyanolyan könnyedén varázsoljak kifejezéseket az arcomra, mint amilyen gyorsan képes vagyok letörölni őket onnan."

"Istenem, ilyen érzés életben lenni? Ez nem lehet a halál. Ha az lenne, akkor békében lennék. Na jó, beleszerettem egy zaklatóba, de átkozott legyek, ha emiatt nem léphetek be a mennyország kapuján. Rohadtul kiérdemeltem azt a szart."

"Zade-nek igaza volt. A boldogság mulandó, viszont az elmúlt pár hétben minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen valami békéhez hasonló állapotba juttatni."

"Talán nem lépett közbe minden alkalommal, de megtette, amit tudott egy olyan helyzetben, amikor csapdában érezte magát."

"Még egy krematórium sem olvaszthat meg, csak ha Addie-ről van szó. Akkor viszont iszonyat érzelgős leszek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Chloe Liese: Csak mi ketten (A Bergman fivérek 1.)

 "Mondták már nekem, hogy gond van a vérmérsékletemmel."

*

Ismerkedjünk ​meg Bergmanékkal, az ellenségekből szeretőkké váló fiatal párral ebben a sziporkázó romantikus komédiában, amely szívvel és humorral mutatja be a szerelem sebezhetőségét. 

Attól a pillanattól kezdve, hogy közös főiskolai órájukon egymás mellé kényszerültek, Willa világossá teszi, hogy utálja Rydert. Rejtély, hogy miért utálja, de a srácnak ez éppen megfelel. Willa maga a heves, csábító káosz, ami igazán nem hiányzik Ryder csendes, tiszta életéből. A lány a női foci új generációjának ígéretes tehetsége. Borzas hajzuhatag. Duzzadt ajkak. És olyan vérmérséklet, amely mellett az ördög maga a megtestesült ártatlanság. Ryder tehát mindent megtesz, hogy kihasználja a lány iránta érzett ellenszenvét, hogy megőrizhesse a kettejük közötti távolságot. 

Amikor Willa elkéri tőle az órai jegyzeteit, a csendes, mogorva „remete” egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Ryder Bergman egy pimasz, dühítő, flanelinges talány. Bozontos szakáll. Mélyen a fejébe húzott baseballsapka, ami elrejti a tekintetét. És makacsul nem vesz tudomást Willa létezéséről. Csakhogy a lányt nem olyan fából faragták, hogy visszariadjon egy kis kihívástól. 

Amikor rákényszerülnek, hogy közösen dolgozzanak egy iskolai feladaton, Willa és Ryder az ugratások és bosszantások véget nem érő párviadalába kezd, mindketten elszántan, hogy győztesként kerüljenek ki a dologból. Ám amikor nem várt érzések lobbannak fel köztük, a győzelem mást kezd jelenteni számukra: elnyerni a másik szívét…

" - Ohó, ez már háború, Bergman. Háború."

Az egyik legjobb frenemies to lovers történet, amit olvastam. Egyszerűen imádtam Willa és Ryder párosát, olyan jók voltak együtt, és olyan szívhez szólóan szép a Csak mi ketten. Úgy érzem, hogy A Bergman fivérek sorozat lesz az új kedvencem, mert ez az első rész valami fenomenális volt, és még több ilyet kérek szépen Chloe Liese-től. Zseni egy nő, szó szerint ittam minden szavát, és bárcsak soha ne lett volna vége a kötetnek.

Tudod, vannak azok a könyvek, amik megmutatják, hogy így is lehet csinálni, a Csak mi ketten pedig pont egy ilyen regény. Az írónő stílusa pazar, nem tudtam megunni, és 100%, hogy még fogok tőle olvasni. Az egyik legjobb döntés volt a Kossuth Kiadó részéről, hogy elhozták nekünk ezt a sorozatnyitó részt. Ha szereted te is az egyetemen játszodó, igaz frenemies (friends + enemies) to lovers sztorikat, a sport románc típusú szerelmes regényeket, illetve a komolyabb témákat, a belső monológokat, és az sem riaszt meg, ha nem tökéletesek a karakterek, akkor a Csak mi ketten telitalálat lesz. Willa, a kötet egyik főszereplője egy igazi vadóc csaj, aki habár keménynek mutatja magát, a belső ennél sokkal törékenyebb. Ahogy Ryder, úgy mi is fejezetről fejezetre ismerhetjük meg Willa karakterét, azokat az eseményeket az életében, amik azzá tették aki, azokat az embereket az életében, akik formálták a karakterét, és akik miatt oly bizalmatlan. Willa hozza a sport románc szálat, hiszen egy belevaló, tökös focis csaj, aki nemcsak a pályán hasít, hanem abban is, hogy mindent is kimondjon, és semmit se rejtsen véka alá. Egy felettébb szimpatikus, rokonszenves és humoros lány. Imádtam olvasni a gondolatait, az anyukája egy tünemény, akiért a szívem szaladt meg, illetve Willa teszi hozzá a kötet grumpy x sunshine oldaláról a sunshine karakter jellemzőit. 

Ezzel szemben Ryder a grumpy, azaz mogorva srác, a kötet férfi főszereplője, a megközelíthetetlen kőszikla, a szakállas viking, a bunkó srác, aki semmibe néz, de ahogy haladunk a történetben, úgy ismerhetjük meg Ryder hátterét, és azt, hogy mi is történt vele. Ők ketten együtt hasítanak, és az utolsó hajrá után is megmutatják, hogy mennyire is szüksége van a másiknak arra, hogy legyen valaki, akiben teljes mértékben meg tud bízni, és akinek képes megnyílni.

Ryder egy exfocista, egy hallássérült férfi karakter, aki már csak a reprezentáció miatt is különleges, hiszen egy olyan könyvet sem tudnék megemlíteni, amiben hallássérült főszereplő lenne. Chloe Liese ezt a szálat is mesterien adagolta, a kellő helyen hozta elő, és hagyta, hogy az elején Willa mérgelődjön Ry bunkóságán, de az az igazság, hogy ez is csak hozzáad a Csak mi ketten bájához.

Egy igazán szórakoztató, humoros, ugyanakkor érzelmekben és lelki traumákban gazdag történetet kaptam, ahol nem elég az, hogy ismerd magadat, és a határaidat, hanem kell az is, hogy feszegesd ezeket, és kilépj a kényelmes kis komfortzónádból, és megnyílj a másiknak. A Csak mi ketten két erős karakter utazása a bizalom és másik megismerése felé. Van benne kellő adag érzelem, egy cseppnyi spice, és megannyi feledhetetlen pillanat.

Márciusban elege sok könyvet olvastam, viszont az biztos, hogy a Csak mi ketten alaposan megkoronázta a hónapomat. Imádtam, és szívem szerint már most újrakezdeném annyira de annyira jó volt. Úgy érzem, hogy Chloe Liese nekem ír, a stílusa baromi közel áll hozzám, és nagyon bejön, ahogy a vadóc focistát párosította a szexi, favágóval, aki sokkal rejtélyesebb, mint azt elsőre gondolnád róla.

Persze vannak a kötetben szívszorító részek is, ezeknél azt éreztem, hogy szó szerint megszakad a szívem, és kellett idő, míg újra tudtam úgy olvasni a sorokat, hogy nem facsarodott össze a lelkem. Kicsit darabokra tört, de aztán szépen a helyére illesztette ezeket a darabokat az írónő, és meggyógyította a lelkem. Nemcsak azért érzem annyira közel magamhoz és nemcsak azért tetszett ennyire a Csak mi ketten, mert baromi szerethetőek a karakterek, hanem azért is, mert valami eszméletlen közöttük a kémia.

Amellett, hogy minden jóval meg van áldva a regény, talán az egyik legjobb része az a Willa és Ryder között kialakult érzelmek. Csak úgy sistereg a levegő attól a bizonyos szexuális feszültségtől, amit áraszt magából a Csak mi ketten. Rendesen megdolgoztat minket közben az írónő, ami miatt slow burn romantikáról is beszélgetünk. A legjobban az adok-kapok helyzetek, illetve a másik b*szogatása jött be. Simán bele tudtam élni magam Willa helyébe, és ez csak még inkább fokozta az olvasási élményemet.

A kezdeti nehézségek ellenére is, már ami Willát és Rydert illeti úgy gondolom, hogy az írónő nagyszerű munkát végzett, és kellett az a Csak mi kettennek, hogy semmi se legyen zökkenőmentes, és legyenek benne bukkanók, amiket meg kell ugrani ahhoz, hogy valami jó süljön ki a dologból. A Csak mi ketten egy ugrólecke, ami megmutatja, hogy bátornak kell lenni, menni a szívünk után, és hinni abban, hogy a legsötétebb napok után is elérhet hozzánk a szivárvány, és a másnap ígérete. Ami magát a történet egészét illeti azt érzem, hogy a reprezentáció, és a sport is tökéletes összhangot alkotott a frenemies to lovers, illetve grumpy x sunshine trope-okkal. Ha a többi része is hasonlóan szórakoztató és imádnivaló lesz, akkor nagyon fogom szeretni A Bergman fivérek sorozatot! A miscommunication (félre kommunikálás) megadja a kellő alapot, a konfliktust és hagyja, hogy innentől kezdve a karaktereken álljon, illetve bukjon a romantika. A dinamika kellően egyensúlyozik Willa és Ryder között, mind a ketten egyre jobban és jobban megnyílnak előttünk, illetve a másik előtt, és ahogy ez megtörténik láthatjuk először azt, hogy merre is halad a történet. Az írónő szépen elkezdte és szépen be is fejezte a Csak mi ketten c. kötetet. Engem személy szerint megnyert magának, és remélem, hogy a többi Bergman testvér történetét is olvashatjuk magyarul, mert én nagyon kíváncsi lettem a többiekre is, és hatalmas elvárásaim is lettek ezután a fantasztikus bevezető kötet után. Ha szereted a sport románcokat és a frenemies to lovers történeteket, ne hagyd ki a Csak mi kettent Chloe Liese-től!!

" - De mi van akkor, Napsugár - motyogok az üres szobának -, ha nekem szükségem van rád?"

"A seggfej. A dühítő seggfej favágó felolvas a beteg mamámnak, és szégyent hoz Colin Firth fejére."

" - Tegyél le, te hazudozó, flanelinges, fatökű, favágó kurafi! - ordítja."

" - Csak annyit tudok, hogy inkább félek veled együtt, mint hogy ne féljek valaki mással."

"Elfordulok tőle, szeretném, ha lehűlne a testem. De nem tud. Semmi sem tudja leállítani, hogy ne lángoljon érte minden porcikám."

"Nem hozom magam olyan helyzetbe, hogy csalódás érjen és összetörjön a szívem. Elveszem, amit akarok, aztán páncélt húzok a szívemre, és gyorsan továbbállok."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)